Isten Háta Mögött – Hazugságok harminc körül

Tracklist:

1. Vízöntő
2. Medúza
3. Kérész
4. Eredetileg

Műfaj: alternatív metal

Támpont: TEJ, Óriás, Dereng

Hossz: 17:10

Megjelenés: 2013. december 2.

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

Nézd, az Isten Háta Mögött igazán sose volt itt. A legújabb megemlékező cikkünkben említett zenekarokhoz hasonlóan Pálinkás Tomiék is tökéletesen beleillettek a nemzetközi véráramba, ami a zene minőségét, korszerűségét (vagy éppen trendek felett állóságát) illeti, szemben a Magyarországon működő, középszerűséggel megelégedő bandák tömkelegével. Az említett egyéb példákkal ellentétben azonban az Isten Háta Mögött mindig itt volt, és a sok külföldi alternatív metal, grunge, sludge, poszt-hardcore (illetve újabban alternatív rock és pop) hatás mellett hangsúlyozottan magyar gyökerű zenekar, elég a VHK-ra vagy Lovasira, illetve a szigorúan anyanyelven írt szövegekre gondolni. Arról, hogy egy külföldön eladhatatlan, itthon pedig elvileg piacképtelen banda hogy lett mégis hallatlanul népszerű és színtérformáló jelentőségű hazánkban, egy egész cikket szenteltünk. Most azt kell megvizsgálnunk, miért kerül veszélybe ez a pozíció.

Az ok elsősorban a tagok más projektekben való eltemetkezésében keresendő, amik végül nem csak röpke juhász… akarom mondani, pásztoróráknak bizonyultak. Palika egy másik bandában TEJesíti ki elektropop vágyálmait, Egyedi pedig az Óriással küzd a már régóta kijáró népszerűségért. Ennek megfelelően sokkal kevesebb idő jut az Isten Háta Mögöttre. Idén számításaink szerint mindössze négy fővárosi koncerten hallhatta őket a nagyérdemű, kiadványok terén pedig csak ezt az EP-t sikerült összehozni három év alatt, amiről ráadásul az Eredetileg egy, az utolsó sorlemezről lemaradt dal. Persze senkit nem érdekelne a rövid formátum, ha fantasztikus dalokkal lenne tele a korong, és jók is az új számok, de nem ütik meg azt a szintet, amit három szinte hibátlan, és egy roppant megosztó és provokatív lemez után elvárna az ember. A Hazugságok harminc körül ugyanis egyáltalán nem megosztó, hiszen igyekeztek mindkét tábort kielégíteni: megkapjuk a régi anyagok gitárcentrikusságát és a koszos riffeket, valamint az Ű ordításmentességét és popposan egyszerű énekdallamait. A legnagyobb húzás valószínűleg az, hogy a gitártémákkal sikerült bebizonyítani, hogy Bokros Csabi nélkül is életképes dalírók az Isten Háta Mögött jelenlegi tagjai. Cserébe mindegyik dalban van valamilyen hiba (a Vízöntőben a túl sokat ismételgetett sorok, a Medúzában az izzadságszagú énektémák, a Kérész pedig tipikus b oldalas dal, ami miatt valószínűleg soha nem lesz belőle koncertkedvenc). És igazából az új és régi dalok élőben, egymás után történő meghallgatása is aláhúzza, hogy a Hazugságok harminc körül szépen kiegészíti az IHM zenei világát, és jól összekapcsolja az Ű-t az életmű többi részével, de nem képes egyértelműen felnőni a zenekar legjobb éveinek terméséhez. 7/10