Isten Háta Mögött – Hazugságok harminc körül

Az ok elsősorban a tagok más projektekben való eltemetkezésében keresendő, amik végül nem csak röpke juhász… akarom mondani, pásztoróráknak bizonyultak. Palika egy másik bandában TEJesíti ki elektropop vágyálmait, Egyedi pedig az Óriással küzd a már régóta kijáró népszerűségért. Ennek megfelelően sokkal kevesebb idő jut az Isten Háta Mögöttre. Idén számításaink szerint mindössze négy fővárosi koncerten hallhatta őket a nagyérdemű, kiadványok terén pedig csak ezt az EP-t sikerült összehozni három év alatt, amiről ráadásul az Eredetileg egy, az utolsó sorlemezről lemaradt dal. Persze senkit nem érdekelne a rövid formátum, ha fantasztikus dalokkal lenne tele a korong, és jók is az új számok, de nem ütik meg azt a szintet, amit három szinte hibátlan, és egy roppant megosztó és provokatív lemez után elvárna az ember. A Hazugságok harminc körül ugyanis egyáltalán nem megosztó, hiszen igyekeztek mindkét tábort kielégíteni: megkapjuk a régi anyagok gitárcentrikusságát és a koszos riffeket, valamint az Ű ordításmentességét és popposan egyszerű énekdallamait. A legnagyobb húzás valószínűleg az, hogy a gitártémákkal sikerült bebizonyítani, hogy Bokros Csabi nélkül is életképes dalírók az Isten Háta Mögött jelenlegi tagjai. Cserébe mindegyik dalban van valamilyen hiba (a Vízöntőben a túl sokat ismételgetett sorok, a Medúzában az izzadságszagú énektémák, a Kérész pedig tipikus b oldalas dal, ami miatt valószínűleg soha nem lesz belőle koncertkedvenc). És igazából az új és régi dalok élőben, egymás után történő meghallgatása is aláhúzza, hogy a Hazugságok harminc körül szépen kiegészíti az IHM zenei világát, és jól összekapcsolja az Ű-t az életmű többi részével, de nem képes egyértelműen felnőni a zenekar legjobb éveinek terméséhez. 7/10