Inhale Me – Gauntlets

Körülbelül egy éve debütált, kellemetlenül megosztó módon a budapesti Inhale Me csapata. Korai, ügyetlenkedő dalszerzésük könnyen támadhatóvá tette első EP-jüket a szegényesnek már abszolút nem nevezhető hazai metalcore színtéren, és ugyan a srácok nem fogadták meg Jakab Zoli „Próbaterem! Évekig!” tanácsát, hanem rá egy évre már egy teljes nagylemezt rögzítettek, legalább énekesüket sokkal jobbra cserélték, sőt a „hogyan írjunk metal dalokat?” gyorstalpalón is egy újabb szintre sikerült felkapaszkodniuk.

Gauntlets című egész estés kiadványuk szinte egy új zenekart vonultat fel, nemcsak hangzásuk lett még bikább, de hangszeres megoldásaikban is jóval több ötlet fedezhető fel mint az elődnél, valahogy egy hat és fél perces dal is született, így ezzel az anyaggal a srácok már sokkal büszkébben pózolhatnak a profi promófotókon. Ahogy már említettem az énekesváltás dobott talán mégis a legnagyobbat az Inhale Me színvonalán, Rózsa Brúnó orgánuma, technikai tudása egyeseknek irigylésre méltó lehet, helyenként felcsendülő énekdallamai pedig színt visznek a tördelések zuhatagába. Apropó tördelések, szerencsére a fiúk ügyesen rájöttek, hogy a sokat csesztetett metalcore bizony szerencsésen vegyíthető a divatos megoldásokkal, és hogy az ezerszer elsütött panelek helyett helyenként jól jön egy kis nu-metal elem vagy egy tagadhatatlanul hatásos poszt-rock szerű belágyulás, de a skálázós szóló vagy a jól időzített csordavokálozás is sokkal királyabb váltás, mint egy ezeregyedik homlokroncsoló breakdown. Ha a Rise Records most épp magyar zenekart kívánna leigazolni, ezek a fiúk komoly esélyesek lennének, az persze relatív, hogy ez napjainkban még dicséretnek lehet-e venni, avagy sem. Mindenesetre a Gauntlets atmoszféráján végre érződik a srácok tényleges, befektetett munkája is, már csak azokkal a fránya, maradék sablonokkal kéne valamit kezdeni, hisz a lehetőségeik ehhez is adottak. 6.5/10