Infestum – Ta Natas

A Belarusz Infestum elméletileg pagan black metálban utazik, 2000 óta. 2001-ben egy EP-vel, majd 2 évvel rá az első nagylemezzel örvendeztették meg a lerombolni való világot… az erősítés, pedig ez évben érkezett meg, a Ta Natas-sal, melyről most olvasol (amit valójában 2005-ben vettek fel, és nem rég került remaszertizálásra). Külsőségeit tekintve az igényes borító és booklet (mely az orosz Waldmahr Smerdulak egér munkáját dicséri) önkéntelenül is a lengyel Behemoth beteges világát jutatta eszembe, és zeneileg sem érzem annyira paganak, inkább csak simán black metál, pár paganra jellemző koncepcióval. Az egésznek van egy kis Diabolos Rising íze, Ion the Saint torzított károgása miatt, s mellesleg az egész album emléket állít Alyone Zimnitskaya-nak, aki nem tudom kicsoda, mindestre 25 évet élt — gondolom az énekes barátnője lehetett. Na de térjünk vissza erre a közel 50 percre…

A fentebb már említett Behemoth vonal nem csak külsőségek, de zenei tartalom terén is némileg megegyeznek, az egészet áthálózza az apokaliptikus atmoszféra, s egyfajta fura patetikus klasszikus zenei háttér, mely ipari megoldásokban és zajokban kerekedik le. Sok a középtempó, és a tiszta rész, sok helyen a riffek zakatolóak, máshol kegyetlen őrlést kapunk. A hangzás csak úgy, mint a külsőségek első osztályú, a gitárok éppen annyira kásásak, amennyire kell, s a zenei tudás is a helyén van mindenhol. A témák változatosak, és szépen manővereznek a puritán dallamok és a brutalitás között, azonban a szövegvilág inkább az okkult — vagy csak egyszerűen keresztény ellenes, esetleg sátánimádó mivolt felé húz, mint a múlt megőrzése és a pogány hit felé. Többek között ez miatt sem értem a pagan jelzőt, és folklorisztikus elemet se hallottam túl sokat, igaz nem vagyok tisztában a Belarusz kultúrával. De kétlem, hogy sokban eltérne az ukrán vagy simán orosz értékektől, hiszen mégis csak Fehéroroszorrságról van szó… Zeneileg nem szeretném őket senkihez sem hasonlítani, a modern és a régies black metál minden formulája megtalálható itt, hatásokról beszélhetünk, de kész lopásokról nem! Amit kiemelnék, az a Dark Passage, mely egy instrumentális ambient futam, és végül a címadó dal, a Ta Natas, mely előtt kissé értetlenül állok, hiszen nem éppen a korong legjobb dala, és ebből készült a klip is (mely bonusz gyanánt felkerült a CD végére, bár ne tették volna…), ami ellentétben a remek borítóval, csapni valóan rossz.

Bár akad pár kellemes természet kép és jó ötlet, de ezek a napszemüveges kemény gyerekek vagyunk dolgok, több mint nevetségesek… ha csak negyed annyit adtak volna rá, mint a bookletre, akkor most nem zárnám a kritikámat sajnálkozóan!

Valahol azt olvastam, hogy "chatotic black metal", persze így jól eladható, s kb annyira van jelen, mint a pagan… immel-ámmal. Kissé falsul hatnak a minski srácok, hiszen a külsőségek ellenére pagant igyekeznek játszani, ehelyett egy komplex és ötletes black metál kapunk, és e mögött, pedig egy szörnyű klipet és emberi külsőséget. Lehet bennem van a hiba, de nekem a pagan black metál részben összekapcsolódik a viking és a folk dolgokkal, tehát.. természet, erdők, vízesések, patakok, sűrű avar, régies öltözékek, hegyek, fáklya… hát ebből nem sok mindent tesz le elénk az Infestum. Na sebaj, azért zenélni tudnak, és ha ettől a pár koncepcióromboló szegmenstől eltekintek, akkor egész kellemes a produkció.

89%

InFestum @ MySpace