A most következő cikk sokaknak fellélegzés (nekem érdekesség) ként fog hatni, hiszen egy teljesen más zenei palettáról keverem a színeket, mely ez esetben semmi vér vöröst, és halál feketét sem tartalmaz. Helyette kapunk 8 és 16 bites alapokat, vegyes érzelmekkel-betétekkel, gitárokkal, rappel, beszéddel és énekkel. Impulsonic körülbelül 7 éve foglalkozik zenekészítéssel, és ez az első igazán mérvadó anyaga, melyen több vendég is szerepel (ahogy elnézzük a track listet). Nem is magyaráznám túl a dolgot, lássuk mit is takar ez a több, mint 1 óra…
Számomra alapjait tekintve egyértelműen a C=64 korát idéző hangulatok térnek vissza, melyekkel egészen sikeresen operál pl. a svéd
Alice in Videoland (
itt olvashatsz róluk kritikát) illetve a lengyel (még gyerekcipőben járó)
Krzyż:Kross. Ám
Impulsonic esetében csak részben szól erről a dolog, az ő zenéje modern, a gitár csak háttérben maradó kiegészítés, és olyan műfajok keverednek itt változatosan prédikálva az elektronikus hitet, mint: bigbeat, funky breaks és gonosz és gyerekes elegye a beats stílusnak. Néhol akad pár kemény dobgroovs és eltalált dallam, melyet váltózóan egészít ki sampler és élő ének. A kezdő dal egy nevetséges és boldogságot lihegő rap dal, bár az alapjain érezni a későbbi műfaji szegmenseket, ettől függetlenül semmi extra. Aztán a
Bigbeat is lifestyle már megmutatja a beat és minimál alapjait, hangulatos kis dal fasza alapokkal, ahogy a
Sonic rock it is kellemes meglepetés. A
The highway (feat. dirty dirky) valamennyi sötétséget tartogat magában és egy picit freesytle, gitárszólóval és eltalált vokállal a végén jól felépített és lépegető. A
Soldier aranyos kis semmi, egyértelműen C=64 8 bites műfaji vegyes koktélja, a Saturday night se hoz szégyent a német srác fejére, vérbeli elektro lépegetés, nagyon jó basszus és dob megoldásokkal, törésekkel. A fura című
Walls of Babylon is egy tipikus 8 bites dolog, ahogy az ezt követő
System error (impulsonic’s backup remix) is. A
Deltastrike valamennyire ipari, ahogy az
And this is the reason pedig minimál remek dallamok közé zárva. A
Kitty bang és a
Done too bad break és bigbeat keverékek, az
Asskick egy nagy semmi, kellemes melódiával operálva, haha. Az
XXX (impulsonic’s “fat boots” remix) pedig egyszerre tűnik rádió zenének és beatnek (amúgy az összes nóta szinte játszható lenne fényes nappal is egy kicsit nyitottabb rádióállomáson). A záró tétel, pedig erősen chilout, tehát ellazít, kellemes és háttérben ténykedő… mely részben jellemző a teljesre is, hallgatható háttérnek és táncolható is egyszerre.
Zárásképpen sok minden elmondható erről az albumról; remek nótákat tartalmaz, és abszolúte kellemes hallgatni való, ám csak azoknak adhat sokat, akik nyitottak az elektronikus zenék iránt, s nem zavarja őket az old school műfaj 8 és 16 bites Commodore C=64 féle demo sceene világa egy kis régies hip-hoppal és beat ipari hatásokkal bolondítva. Ahogy cikkem is indítottam, nem metál zene, de kellemes kikapcsolódás, melyben azért itt-ott feltűnik a gitárok viszonylag steril hangja.
Nem érzem magam kompetensnek a témában, így az értékelést el is hagyhatnám, de ha nagyon muszáj lenne, akkor:
85%
5 dal letölthető innen egybecsomagolva – ízelítő-képpen
illetve itt letölhető újabb 5 dal, egy másik – Wicked Powerbeats címre keresztelt anyagáról
