Impending Doom – Baptized in Filth

Ha eddig valaki nem tudta volna, akkor most elmondanám, hogy az Impending Doom nem az a zenekar, amely szívesen turnézna együtt a Suicide Silence-szel, lévén lelkes keresztényekről beszélünk, amit a Nailednél a szövegek ismerete nélkül nem találtam volna ki. Ez persze rendjén van, eddig minden divatos, vagy divatosnak mondott keményzenei hullámnak megvolt a maga keresztény vonulata, és ebből a deathcore sem maradhatott ki, az ID mellett ott van a roppant buta With Blood Comes Cleansing, vagy az Underneath the Gun, de a legnagyobb név ilyen szempontból mindig is az Impending Doom volt. Ugyan a There Will Be Violence eléggé mellément, a renoméjuk nem látszott csökkenni, így az E1 látott bennük fantáziát és szerződtette őket. A kislemezként kihozott For the Wicked viszont nem volt olyan mutatós, mint vártam, bár az előző anyag színvonalát azért hozta, de a végén az a breakdown amellett, hogy nagyon odaillő, rettenetesen kiszámítható. Ám így, hogy mind a 10 szám a közönség elé került, már azt lehet mondani, hogy a Baptized in Filth túlszárnyalta elődjét – igaz, hogy összességében nem sokkal, de a dalok erősebbek rajta. Például a nyitó Murderernek elég erős témái vannak, és az ezt lezáró breakdown kifejezetten tetszik, bár azért az sokatmondó, hogy a tételek többségét így zárják le – erre bizony hamar rá lehet unni. De azért vannak üdítő kivételek, amikről be lehet számolni: például az ötös Falling Away, ami igen erősen nyit, és a pingpongozós téma is erős benne, nem véletlenül ez a lemez legjobbja, ám a korong igazi meglepetése a Demon Hunter énekesének, Ryan Clarknak a közreműködésével készült My Light Unseen, ami egy rádiórock sláger. Ettől függetlenül viszont semmi gond nincs vele, a Nickelback diszkográfia megítélését biztosan javítaná, ha ők írták volna. Emellett mindenképp meg kell említeni a záró Death.Ascension.Resurrection. című darabot (mintha ezt már más szavakkal hallottam volna valahol, valaki tudja esetleg, hogy hol?), ami a cím rituális kántálását leszámítva megint egy jó darab, illetve még a jobbak közé tartozik a címadó is, ami néhol már-már az első anyagukra emlékeztet, bár a szövege egy kicsit érdekes.

Ha már a szövegekről beszélünk: ez az a pont, ami egyáltalán nem változott a zenekar karrierje során, a mondanivaló ugyanaz, mint ami akkor volt (aki nem hisz Istenben, az szét lesz zúzva, nagyon), ami eleinte igen szimpatikus téma volt, mostanra azonban már eléggé önismétlő és helyenként gagyi (For the Wicked, Baptized in Filth), és már nem is hat olyan jól – amúgy néha Bödöcs Tibor „Jézus Szíve Boksz Klub”-os poénja jut eszembe, ha olvasom őket. A hangzás pedig üt, de ez ma már nem jelent akkora extrát, mint pár éve, mostanság elég nehéz is ilyen szempontból újat alkotni. Ahogy a deathcore-ban is ugye, amiről már sok szó esett mostanában, de ahogy láttuk tavaly párszor: nem kell újat mutatni, elég jót, az Impending Doom pedig ezt teljesítette.

7/10