I Divide – Last One Standing

Érthetetlen, hogy maradhatott észrevétlen ezidáig a banda, hiszen a We Are The Ocean vagy épp a Deaf Havana nevével fémjelzett színtér egyik legnagyszerűbb lemezét produkálták nemrégiben a What’s Worth More-al, aminek ugyan hihetetlen ócska hangzást kevertek ki, de ezzel nem igen törődött az, aki egy percnél többet töltött az album hallgatásával. Teletömték slágerrel a lemezt, amiből szerencsére a Last One Standing-re is maradt, kár, hogy a stúdiós kollega keze még nem tört le, amikor úgy gondolta, hogy ez a tompaszar hangzás még 2014-ben is megállja a helyét. Ettől a kisebb bukkanótól eltekintve azonban ez egy borzalmasan erős slágerrock korong, ahol minden egyben van és a leheletnyi hullámvölgyek sem tántoríthatnak el senkit attól, hogy legalább egy esélyt adjon az I Divide-nak. A siker egyébként nagyrészt Tom Kavanagh énekesnek köszönhető, aki néha Jonny Craig magasságokba emelkedik hangjával és témáival (még úgy is, hogy minden énekest ma már hozzá hasonlítanak, aki egy kicsit is tud énekelni). A muzsikusok szerencsére nem érik be a háttérzenész szerepével, tisztességesen hozzák a dallamos, tapadós témáikat, ha kell csöpög, ha kell tökös, ahogy szeretjük.

Mélységet persze ne keressünk a dalokban, kicsit lityi-lötyi az egész, de ez már a Hands Like Housesnak is jól állt, úgyhogy itt sem panaszkodunk emiatt. Két hallgatás után már jön a dúdolgatás, kedvenc számok megtalálása, nem a legprogresszívabb alkotás, amivel valaha találkoztunk. Nem lehet 11 dalon keresztül slágergyárat üzemeltetni, így természetesen előfordulnak gyengébb pillanatok és megmozdulások, de kifejezetten gyenge nótával nem nagyon találkozunk a Last One Standing-en. Szép íve van az albumnak, hangulata ugyan nincsen, de ezt elnézhetjük az ilyen bandáknál. Friss a csapat és nagyon megérdemlik a figyelmet, ugyanis mostanában nem remekelnek a brit társak, kifejezetten gyengülő félben van az ottani rock színtér, így egy igazi megmentőnek számít az I Divide. Aki nem szégyell két metálnóta közé beiktatni egy kis slágerrockot, az bátran essen neki a Last One Standingnek, hiszen egy nagyon szórakoztató kis alkotást pakoltak össze a srácok.

8/10