I Am Heresy – Thy Will

Példaértékű az, ahogy Nathan Gray újabb és újabb kihívásokat keres a Boysetsfire mellett – amikor elsőszámú zenekara szünetre vonult, rögtön új csapatot szervezett, aztán még egyet, az I Am Heresy pedig már a negyedik formáció, aminek ő a frontembere. Mindegyik kicsit más, de mégis kicsit ugyanúgy szól, és ez alól ez a banda lehetett volna a kivétel a sötét tónusával, fémes világgyűlöletével, a promóanyagokban hangzatosan körülírt agressziójával. Nem lett az, és végül pont emiatt lehet szeretni.

Az I Am Heresy úgy indult, hogy egy sokadik merítés lesznek a hardcore/thrash/crust/black mostanság divatos vegyítéséből, egy újabb iparosmunka a jobb híján „dark hardcore”-nak nevezett vonalon, csak egy ismert névvel a mikrofonnál. Ez nem azt jelenti, hogy a cím nélküli bemutatkozás ne lett volna jó, egyszerűen csak nem volt benne elég olyan húzás, amitől sokat lehetett volna várni akkor, amikor világossá vált, hogy a projekt megy tovább – szerencsére pont abból alakult ki a Thy Willen (talán a lemezhossz miatt?) egyfajta véglegességet sugárzó hangzás, ami akkor működött.

Ez pedig az egésznek a meg-megvillanó dallamossága volt, amit főleg Nathan Gray tiszta énektémái hoztak (pl. In the Light Of A Decaying Sun, Seven Wolves and the Daughters Of The Apocalypse), de például a tavalyi EP-n volt olyan dal is (Hive Mind), amit a Boysetsfire is írhatott volna. Azt, hogy mennyire egymásra talált a tagság, jól jelzi az, hogy az új dalok fényében a kétéves debüt számai sokkal kevésbé hangzanak egyben lévőnek, mint bármi a Thy Willen: itt már mintha teljesen elfogadták volna azt, hogy Gray hangját nem csak lehet használni, hanem kell is, és emiatt ugyan néha átlógnak egy kicsit a Boysetsfire területére, de a fogósság és az emészthetőség nem ellensége a setét zenéknek. Sőt, egy olyan telített mezőnyben, mint a jelenlegi, a kevésbé csapongó zenei alap, a megjegyezhető dalok és egy ilyen jó énekhang előnynek is számítanak – nem csak világégéssel és kriptaszaggal lehet ezt a stílust művelni, hanem akkora slágerekkel is, mint a Thy Will II (Black Sun Omega), a Blasphemy Incarnate, a While A Nation Sleeps hangzásával is kompatibilis March of the Black Earth, vagy az egész tavalyi BSF album mozgalmiságát erdei pályán kielőző Throw Wide the Gates. Ha ez nem lenne elég, az mindent elmond a lemezről, hogy 15 dal van rajta, és 15 jó dal van rajta. 8.5/10