Hurtlocker – Embrace The Fall

A Chicago-i banda az ezredforduló környékén kezdte meg ténykedését a thrash műfaj égisze alatt, és évről évre demók sorozatán keresztül (Autumnal 2001-ben, majd sorrendben: Suicide, Murder, Empty és Reflection of Desperation) fejlesztette, csiszolta muzsikáját, s szép lassan elkezdtek koncertek terén is mozgolódni, többek közt az Obituary, a Turmoil, az Agnostic Front, a Gorguts és a Lamb Of God előtt melegítve kapcsolták be nevüket a metal körforgásba. Így alakult, hogy egy összeszedett, kidolgozott produkciót hallhat az, aki felteszi az idei lemezt, mely persze távolról sem tökéletes, ám ha a hibáin a jövőben túl tudnak lépni, az a további pályafutásukra nézve bíztató lehet. Hogy mi módon kerültek az osztrák Napalm Records csapatába, nem tudom, ám náluk jött ki mind a Fear in a Handful of Dust című első teljes nagylemez 2006-ban, mind alig másfél év differenciával az Embrace The Fall, melyről jelenleg olvashatsz.

A 36 percnyi őrlést hallgatva ugyan felsejlettek bennem olyan nevek, mint a Slayer, vagy az Exodus (csupán pár megoldásban, nem szembetűnően), a nyitó I Am Napalm szólójában a Chaos A.D. korszakos Sepultura, illetve a Let Them Die egy-két riffje valahol kicsavarva a Reinventing The Steel albumos Panterát is eszembe juttatta, ám ezek a hatások csak villanásnyi időre, nyomokban bukkannak fel. A fő csapásirány a szikár, riffgazdag, szélsebes germán thrash vonal, csipetnyi Sodom / Destruction ízzel és kellő modernséggel. Lopásról szó sincs, és nem is másolnak szolgamód senkit a felsorolásból, csupán érződik, kik a példaképek. Egyértelműen kiragadható húzónótát én nem tudnék kiemelni az itt hallható tízből, ebben közrejátszik egyrészt, hogy minimális dallamokat csupán a szólók hordoznak magukban, egyébként szinte végig az őrlés megy, másrészt Grant Belcher dühös szövegköpködése, kiabálása is nélkülöz minden finomságot, és kicsit egyhangú is. Valószínű, hogy ezt ők is érzik, így a dalaikat is próbálták minél változatosabbra venni. A nyitó kettősben így például sebes blastbeat-ek fűzik át Tim Moe és Justin Jurgevich fűrészelését, valamint Sean Fagan basszusjátékát, az At Last-ban Tony Bettenhausen dobos pedig Vinnie Paul imádatról tanúbizonyságot tevő frazírokkal kecsegtet. A Disgust-ban üdítők a modern metalos szaggatások, továbbá ebben a környezetben meglepő, de hatásos megmozdulás az Outside Are The Dogs-ban a gitárok leállásai után üresben pörgő lábdobra pakolt ritmikus ének játéka is két reszelés közt. Szóval ötletek, elképzelések vannak, a tudásban sem szenvednek hiányt azok formába öntéséhez, már csak az a bizonyos isteni szikra hiányzik, ami lángra lobbantaná az egészet, és magasabb szintre emelné munkásságukat, mert így csak egy standard, jól sikerült, okos ötleteket felvonultató, de nem premier ligás thrash anyag az Embrace The Fall.

A 36 perc kicsit összefolyik még, így azt javasolnám, a következő lemezhez még többet csiszolják, formálják az ötleteket, s igazi, maradandó dalok megírására fordítsák minden energiájukat, még ha ez azt is jelenti, hogy másfél évnél többet kell majd várni a következő anyagra. Nem kell elkapkodni a lemezkiadást, s minden évben új stuffal jelentkezni, mert így belesimulnak a tömegtermelésbe. A műfaj rajongói azonban mindenképp csekkolják.

72 %

http://www.myspace.com/hurtlocker1
http://www.hurtlocker.biz/