2012. december 21.
Tracklist:
01. On Both Eyes
02. Don't Die On Me Now
03. Brokenheartland
04. Woke Up Next To A Body
05. Impossible!
06. May Love Prevail
07. The "M" Word
08. Patriot
09. Closing Remarks
10. One Last Salute
Alig több mint 2 év telt el a self-titled nagylemez óta, de a Hostage Calm srácai ismét sikeresen megkeverték a kártyákat. Míg az előző album a hardcore punktól való elszakadást jelentette, ahol a bemutatkozó, Lens című korong hangjegyeit már csak nyomokban lehetett felfedezni, addig az új lemezről már azt is gondolhatnánk, hogy a banda teljesen kicserélődött, és mások írják a dalokat.
Első hallás után azt mondhatnánk, hogy a Please Remain Calm egy izgalmas ötvözete a punknak, és a 60-as évek popzenéjének. Ez így elsőre talán ijesztő lehet, de kérem, őrizze meg mindenki a nyugalmát, hiszen ez egy rendkívül széles spektrumokat elérő, a szokásos punk rock paneleket figyelmen kívül hagyó, de elképesztő slágereket tartalmazó korong lett. Már mindjárt a nyitó On Both Eyes egy hatalmas nóta, ami nagyjából előrevetíti mit is fogsz hallani a következő fél órában. A dalban jó néhány tempóváltás van elhelyezve, de a fogós dallamok ellenére a nóta az amerikai álom sötétebbik oldalát hivatott bemutatni, ahol szó van munkanélküliségről, és a felnőtté válás nehézségeiről. A majdnem teljesen a capella Patriot szintén egy ötletes darab egy elveszett szerelemről, és ahogy kibontakozik a dal, úgy jövünk rá, hogy itt nem valakiről, hanem valamiről, pontosabban Chris Martin énekes hazájáról, az USA-ról van szó. Mindezek mellett a „The M Word” című dal megy a legmesszebbre ahhoz képest, mint amit eddig a Hostage Calmról tudtunk ill. ismertünk. Pusztán zenei szempontból, valamint csak a dallamokat hallgatva nem csak rádióban, de akár tinisorozatokban is elképzelhető lenne a felbukkanása, mert annyira popos darabról van szó. Ami ezt mégis teljes mértékben lehetetlenné teszi, az maga a dal témaválasztása, mert itt bizony a párkapcsolaton belüli erőszak nőnemű elszenvedőjének, egy bizonyos Meridithnek címzett tételről van szó, aki valószínű jobban tenné, ha inkább várna még a házassággal.
A Please Remain Calm összességében tehát technikailag rendkívül komplex korong lett, fogós riffekkel, elképesztő dallamokkal telepakolva, amihez érdemes hozzátenni, hogy általában véve nem a szokásos dalstruktúrával operálnak, hanem mernek kísérletezni, és a saját fejük után menni, ami mindenképpen figyelemreméltó dolog. Az első hallgatás után azt mondtam erre a lemezre, hogy minden bizonnyal ők lesznek az új Gaslight Anthem, de ez valószínűleg mégsem így lesz, mert ez az album egyáltalán nem kategorizálható darab. Ha punk vagy, azt mondod pop, ha popzenét hallgatsz, akkor a szövegek miatt ez túlságosan is punk lesz. Egy kis nyitottsággal viszont akár az egyik kedvenc idei lemezed is lehet!
8.5/10
