2008. október 16.
Tracklist:
1. Hahahahahahahaha 0:38Hát gyerekek, ez a lemez zseniális lett. Hosszú és vicces, vagy épp értelmetlen (de csak annak tűnő!) címek, infantilis borító, szövegek-, nyilatkozatok és bandafotók, az intró után fél- kétperces hossz közt mozgó számok, kivéve az utolsó, melynek negyed órájából tíz perc vagy néma csönd, vagy valami teljesen chillout prüttyögés, hogy aztán még egy igazán tartalmas csapkodást, vagy valami ütős kis poént kapjon az arcába a hallgató a kitartásáért cserébe. No, tegye fel a kezét, aki hallott már ilyent? Nem látom a kezeket. Nem látom… hol vannak?
Na ugye, hogy nem hallottál még ilyent. Ezek a fickók valami zseniálisak. Komolyan, ebbe a fél órába annyi ötletet, plázafényesre suvickolt hardkórriffet meg tresmetálriffet pakoltak fel, hogy hihetetlen. Ja, még nem mondtam, ők a Heavy Heavy Low Low. Király név, mi? A zene is az. Sok durvaság van benn, meg ilyen krézi váltások, meg még disszonáns gitártémák is, mert az jól hangzik. Minden komoly zenében van. Az egy baj az, hogy nem én éneklek a bandában. Pedig úgy volt. Ki is kéne fúrnom azt az idegesítő kis kappant. Hogy is hívják? Robbie Smith. Hát, ez meg milyen név, nem is illik a bandába. Ide én kellek. Mondta is a dobos, a Chriff tegnap, hogy olyan lett a lemez, hogy efferűen fétküldi az agyát. Legszívesebben sírna, mikor hallgatja, néha viszont épp szétrúgná valakinek az arcát. Na, ha engem vettek volna be a bandába, csak sírhatna nyugodtan, nem kéne dühöngenie, hogy aztán a végén még tényleg bántson valakit. Akkor tényleg összeállt volna a koncepció, és tényleg olyan lenne, mint egy savfürdőben ázkolódó Beach Boys. Érted, surf rock, tágas tér, hangulat, kevesebb breakdown. Most nézd meg, van ez a szám, hogy 3000, 100 Points, 100pts, Gummy Octopi. Mégis, hogy énekel benn ez a kappan? Botrány, én sokkal jobban csináltam volna! Még meg ott hörögtem volna az Acacia Straines Vincent mellett abban, hogy Trot Line Beer Can. Ő legalább jó fej és igazi metálarc, nem is fürdött a felvételek alatt, pedig elszarakodott a pár mondatával három órát! Nem úgy, mint az Áron a So Many Dynamosból. Ő csak azért vendégeskedett, mert állítólag ők is ilyen krézik. Cserébe meg ellopta a pornófilmemet is, a Barna Videót. Pedig az Araya Tamástól kaptam, s csak kölcsönbe volt Chriffnél. Még ez a pop/thrash/experimental, vagy spazzcore is jobban állna nekem! Én találtam ki! Vagy az Is This Your Homework? Szegény énekes, nem értette meg, hogy ez komoly dolog, elbaromkodta az egészet. Most mi lesz, ha valakinek a kölyke tényleg félvállról veszi a házi feladatot miattunk? A szülők meg beperelnek, hogy olyan lett a pulya, mint a Lebowski, és nem tudunk nindzsacsillagos szörfdeszkát venni még a következő hónapban sem? Akkor tényleg eljön a gigantikus sáska és agyontép!
Pedig mi olyan jól szórakozunk. Nem értem, a közönség miért nem. Hogy idézzek egy klasszikust, már a nevetés feladata is teljességgel a viccmesélőre hárul. Pedig vagyunk olyan kifinomultan humorosak, mint a Német Pite 28. folytatása.
Nehéz hivatás.
