Heaven Shall Burn – Deaf To Our Prayers

Tracklist:

01. Counterweight
02. Trespassing The Shores Of Your World
03. Profane Believers
04. Stay The Course
05. The Final March
06. Of No Avail
07. Armia
08. mybestfriends.com
09. Biogenesis (Undo Creation)
10. Dying In Silence
11. The Greatest Gift Of God

Hossz: 47:49

Kiadó: Century Media

Webcím: Ugrás a weboldalra

A Heaven Shall Burn egy olyan banda, amiben – úgy tűnik – nem nagyon lehet csalódni. Bármelyik lemezüket teszed be, biztos lehetsz benne, hogy azt a nyers, őszinte és agresszív metálzenét kapod, amire vágysz. A német srácok előző, Antigone lemeze igen magasra tette a mércét, s a Deaf To Our Prayers nevetve átugorta azt.

Nincs nagy változás itt, kérem szépen. Igaz, hogy volt egy gitáros-csere, de ez egyáltalán nem mozdította el a srácokat a jól bevált útról. Azt már a robbanásszerű Counterweight tudatja velünk, hogy a hangzás bizony csillagos ötös, itt nagyot alkottak a srácok.

Amit az elején szeretnék elmondani az az, hogy nagyon fáj a zongorás-vonós számok távolléte, hiába van valami csöppség az Armia végén, ez nem elég. A HSB durva, egyszerűen a vérükben van az agresszió, amit olyan tisztán átad a lemez, hogy néha már tényleg szétrobban a fejünk. Az Antigonén zseniálisan oldották meg a srácok, hogy azért a koncertekre maradjon ráznivaló a srácoknak. Ott volt pár perc pihenőd, virágokkal és pillangókkal két belezés között.

És nem elég, hogy a dallamos átvezetők hiányoznak, a lemez eleje szinte teljesen egy sémára épül. Vigyorogva végigzúzod, aztán vakarod a fejed, hogy „fasza, fasza de mire is zúztam az elmúlt 25 percben?” És ekkor a felégetett mennyekből megváltásként száll alá az Of No Avail. Ez a szám nem csak a lassabb, szintis kezdéssel lep meg hanem a szám vége felé hallható szóló-szerűséggel is. Ez talán az első szám a lemezen, ami nem az agresszivitásra koncentrál, ami – valljuk be – ide érve már kezdett monoton lenni. A fent már említett Armia pedig a legdallamosabb szám a lemezen, persze csak ésszerű keretek között.

Meglepő módon a lemez második fele sokkal változatosabb, mint az első és erre rejtőznek az emlékezetesebb pillanatok is. „Ezek a legsötétebb napjaid, hol az ezer barátod? / Ki segít majd keresztül a sötéten, mikor önmagad sem látod?” – kérdezi a Mybestfriends.com, görbe tükröt állítva az MySpace és hasonló „mostantól-te-is-a-barátom-vagy” portálok elé. A The Greatest Gift Of God pedig méltón zárja a lemezt, hiába más, mint az addigi számok. A lassú, mégis súlyos szám hallgatása közben szinte ott érzed magad a koncerten, miközben körülötted állnak a szakadt pólós, változatosan felhorzsolt és izzadt tömegben. Egyszerűen folytatásért kíván, úgy hogy be is teszed újra a lemezt, a család pedig előrelátóan visszabújik a bunkerbe.

A HSB nagyjából megfogta az isten lábát Marcus Bischoffal (ének), akinek a hangja egyszerűen leírhatatlan. Tökéletesen illik a zenéhez, még akkor is, ha két hangon kívül nem nagyon hallunk tőle mást. A kimaradt hangokat pedig pótolják valamelyest a gitárok, amik talán egy csöppet dallamosodtak. Már ha beszélhetünk itt egyáltalán dallamokról.

A mára már eléggé meghízott és ellaposodott és egyre lágyabb metalcore színtéren a HSB egy egyre növekvő űrt tölt be, méghozzá zseniálisan. Habár a lemez nem hibátlan (hisz mi az?), még így is bőven a legjobbak között van. A Deaf To Our Prayers egy olyan függőséget okozó gyógyszer, amit mindenkinek mosolyogva ajánlok. Egészségetekre!

Szerintem: 8.5/10

Kapcsolódó interjú