Heart In Hand – Almost There

Persze a kérdés sosem bírt igazi súllyal, hiszen a Heart In Hand már az elejétől fogva olyan méretű közönségnek írta a dalait, ami ha évről évre feleződik is, még akkor is nagyobb marad, mint amit a korábbi évek dallamos hardcore zenekarai (It Prevails, Saints Never Surrender, Means, The Carrier, Life Long Tragedy, In Irons, stb.) meg tudtak mozgatni. Ennek számos oka van, gondolhatunk például az angol színtéren uralkodó műfaji „műveletlenségre”, de inkább arra érdemes, hogy a banda folyamatosan dobálja a dalaiba a breakdownokat és a modern dallamos hardcore dísztémáit, amelyek lehet, hogy nagyon gyorsan súlytalanná válnak a túlhasználtság miatt, de az énekes előadásmódjából (és kizárólag ebből) áradó érzelmi túltelítettséggel együtt a metalcore óriási piacán is érvényesülni tudnak. Ezzel ők is tisztában voltak, így az Almost There dalairól is szinte teljesen ugyanezeket lehet elmondani, és nagyjából a minőség is megegyezik: amíg úgy érzik, hogy három perc feletti tételeket tudnak megtölteni a breakdown + „elszállós” gitártéma + Charlie Holmes üvölt trióval, addig egy tipikus Heart In Hand dal nem lesz igazán jó. Kétségtelenül hatásosak, a közönségüket gond nélkül meg tudják vele tartani, sőt, növelni is tudják, de azoknál, akik hallottak a stílusból lemezeket 2009 előttről, azok a hidegrázások, amikre a zenekar pályázik, elmaradnak. A Ghost Inside, vagy akár Bring Me the Horizon albumokra is felférő pillanatokat és a Defeater kukájából előásott gitártémákat ugyanis olyan mértékben dobálják egymásra, amin a vendégénekesek se tudnak segíteni, a 45 perces játékidő pedig csak ront a helyzeten azoknál, akiknél a zenekar kirakatba tolt szenvedélye elbotlik az ingerküszöbben. Nincs ugyanis más: energiával és slágerekkel nem állnak jól (kivéve persze a borzasztó klippel bíró Life Goes Ont), a szövegírás továbbra sem veri az átlagot, de ezekre nincs is szükségük. Az Almost There ugyanis így is sikeres lesz, hiszen közepes dalaikat hatásos elemekből építik fel, a gitártémák, a szenvedély és a szövegek pedig szépen felértékelik őket a jelenleg meglehetősen ingerszegény környezetben tengődő metalcore közönség szemében. 5/10