Hazai Hétvége: One Reason to Kiss – Without Roads

Tracklist:

01. 1.21 Gigawatts
02. Nothing But A Little Chicken
03. Enchantment Under The Sea
04. Condemned
05. Ice Queen
06. Dirty Clouds
07. Chug Norris vs. Hannah Vodkana
08. Kiáltás
09. Friday Night Boozin' Cruisin'
10. Biff Tannen

Műfaj: metalcore

Támpont: Attila, Emmure, The Banished

Hossz: 32:01

Megjelenés: 2013. április 15.

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

A One Reason To Kiss neve már egy jó ideje ismert a budapesti underground körökben, lévén egy, a körülményekhez képest aktív csapatról beszélhetünk, és bár már kiadtak jó pár anyagot, a Without Roads tekinthető a valódi debütnek. Az eddigi cuccok alapján csont nélkül a metalcore skatulyába söpört brigádnak egy négyszámos EP volt a legutóbbi termése, ahol már látszott az, hogy nem feltétlenül elégednek meg a skatulyával, és próbálnak kialakítani valami sajátos hangzást, sajátos stílust. Már az elején kénytelen vagyok lelőni a poént: ez nem sikerült maradéktalanul. Azonban az elmúlt években sok olyan zenekar volt, akiknek szintén nem sikerült, mégis tudtak érdekeset alkotni. Közéjük csatlakozhat a One Reason to Kiss.

Úgy tűnik, minden évre jut legalább egy olyan kiadvány, ami egy hangyányit közelebb rántja a magyar valóságot a nemzetközi színtérhez, elég, ha a Téveszmére, a The Southern Oracle-re, a The Banishedre, a The Last Charge-ra, vagy a Kill With Hate-re gondolnunk, ami azért is fontos, mert a magyar underground még mindig egy pár éves lemaradásra van a nemzetközitől. Most, hogy túlestünk a minden magyar „-core” zenekarról szóló cikk kötelező elemén, rátérhetünk arra, hogy mit tett le a One Reason To Kiss az asztalra. Első napirendi pont: a hangzás. Tavaly azt írtam a The Banished EP-jére, hogy világszínvonalú a sound, és ezt itt meg kell ismételnem. A (házi) felvételek is nagyon jól sikerültek, és a masterelés is (No Silence, természetesen), és örömteli, hogy tényleg egyre több az ilyen jól szóló anyag itthon. Második napirendi pont: a dalok. Nos, itt is kellemes meglepetést okoznak a srácok. Rengeteg, de tényleg iszonyatosan sok zenekar esik bele a már sokszor felemlegetett témába, miszerint úgy írnak dalt, hogy „Ide jön egy gyors rész, ide egy dallamos, ide meg a breakdown”. Itt azonban jóval tudatosabb a dalok felépítése, főleg a középtempó dominál, dallamos témák pedig szinte alig vannak, ami meglepően üdítő tud lenni. Ettől függetlenül roppant széles skáláról válogatnak annak érdekében, hogy fenntartsák a hallgató érdeklődését, legyen szó darálósabb részekről (Condemned), tördelt ütemekről (Ice Queen, amúgy is ez az egyik legerősebb darab a lemezen, remekül meg van oldva, hogy a főtéma variánsai szólnak a verzékben), vagy dallamos hardcore elemek (Kiáltás). Nagyon szép munka, és kellemes meglepetés.

Harmadik napirendi pont: a szövegek. Amekkora ijedtséget okozott anno, hogy valahol pont a Chug Norris vs. Hannah Vodkana című számot sikerült elkapni, akkora megkönnyebbülés volt a korongot végighallgatva konstatálni, hogy a One Reason to Kiss nem lett Deez Nuts, és hogy még mindig a viszonylag komolyabb témák dominálnak náluk is. Egy-két érthetetlen dolog azért akad, például, hogy egy ilyen szűk körben ismert bandának mi oka van kiszólni a „hatereknek” (Nothing But A Little Chicken, amibe azért a Vissza A Jövőbe téma jól van belekeverve), a másik pedig, hogy a Kiáltás miért nem zárótétel lett, mivel erősebb is lett, mint a Biff Tannen. Nagyon furcsa, ahogy Szemán Dávid énekes teljesen máshogy artikulálja a magyar szöveget mint az angolt, jobban ki tudja ereszteni így a hangját, lehet, hogy többet kéne próbálkozniuk a magyar szövegekkel. Utolsó napirendi pont: összegzés. Való igaz, hogy ezzel a kiadvánnyal a One Reason to Kiss nem fogja lemosni magáról a metalcore matricát, és az is igaz, hogy valószínűleg lesznek, akik az első hallgatás után rásütik, hogy „ezt már ezerszer hallottam”. A Without Roads finomságai ugyanis csak sokadik hallgatásra jönnek elő, amikor az ember elkezdi észrevenni a rafkós megoldásokat – itthon most igenis rafkós megoldásokra van szüksége egy ilyen zenekarnak, hogy a neve fennmaradjon, és ha ez megtörténik, az valójában már önmagában egy ok a csókra (ha-ha). 8/10