Hazai hétvége: Limbless – Limbless EP

Rossz hír azoknak, akik a név alapján egy jól szituált goregrind anyagra számítottak: a Limbless bemutatkozó EP-je nem az. Hogy mégis micsoda, azt első hallgatásra nem biztos, hogy könnyen köpi ki az ember, de valójában egy korszerű progresszív metál lemezről van szó. A különbség annyi, hogy itt nem a progresszív rock ad körvonalat a zene formájának (mint ahogyan a műfaj teremtőinél jellemző volt), sokkal inkább ezzel kap színt a Dimebages riffekkel körbeszegett sziluett. És hogy a végeredmény mégis újszerű és nehezen viszonyítható, arról a huszonegyedik századi hatások asszimilációja tehet. Ha muszáj lenne párhuzamot húzni kurrens zenekarokkal, akkor zeneileg a Lamb Of Godot, valamiféle koncepcionális elvközösség szempontjából pedig a nyírmadai Steam Engine-t lehetne előhúzni a kalapból. A(z egyébként már egy éve letölthető) három számos, mégis több, mint negyed órás bemutatkozó EP-n zenei eszközök hosszú leltárát lehet végignyálazni. És szinte mindegyik tételnél elégedett biccentéssel lehet nyugtázni az olvasottakat, ugyanis a hangszeres játékra apróságokat leszámítva nem igazán lehet panasz, ami hallatszik (azaz a basszusgitáron kívül minden), dicséretesen technikás, szinte sohasem túlvállalt, és ami a legfontosabb: elég ötletes. A határozottan jól megszólaló bemutatkozó anyagba sok téma- és tempóváltás lett belesűrítve, ami a kellő súlynak és Kilencz András morcos (bár kissé monoton) vokálsávjának köszönhetően nem fordul dalszerkesztési maszturbálásba, és a már említett hangszeres magabiztosságnak köszönhetően az EP tulajdonképp a zenei felkészültség nyilatkozatának is tekinthető. A probléma viszont az, hogy meg is marad ennek, mert hiába remek az irányvonal, hiába van ujjban a technika, egyszerűen hiányoznak a slágerek. Fogódzkodó akad (pl. a hármas Guns Are Too Quickre is felkerült Eyes Of Eternity szinte egésze), igazán nagy téma, igazán fülbemászó, meghökkentő pillanat viszont nem igazán, a végeredmény pedig egy kicsit túlszínezett, nem elég egységes (egy-egy számban még ilyen alapanyagokból is több lehet a kevesebb). És ha azt vesszük, hogy a zenekar első felvételéről van szó, ez inkább természetes, ugyanakkor mentségként sem működik. Összességében az EP egy remek bemutatkozó anyag, és egy olyan zenekart mutat be, (akik igen rosszul választottak nevet, és) akikben ott van a lehetőség, hogy nagyok legyenek. Két-három gombóc dal- és pár év tapasztalatszerzés után kiderül, hogy beváltják-e az EP ígéretét.

6.5/10