Hazai Hétvége: Follow The Water – Mountains

Tracklist:

01. To The Wolves
02. 14.02.
03. Mountains

Műfaj: modern emocore, dallamos metalcore

Támpont: Eyes Set To Kill, A Day To Remember

Hossz: 08:06

Megjelenés: 2013. február 28.

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

Tavaly az egyik hazai hétvége cikksorozatunk alkalmával ígéretesnek, de még korántsem kiforrottnak ítéltük meg a Follow The Water debütálását, a Drowning című EP-t. A kislemez sok kérdést felvetett: érdemes-e a zenekarnak nagylemezen folytatnia, meddig tartható a metalcore elemek burjánzása és az ez által bekövetkezett Eyes Set to Kill-párhuzam? A Mountains felemás választ ad a kérdésekre, de örömünkre szolgál kijelenteni, hogy a külföldi turnéjáról nemrég hazatért zenekar nagy fejlődésen ment keresztül, s felismert egy olyan utat, amely már ott lebegett az első EP anyagán is, de most ért be végérvényesen.

Előre ki szeretnénk jelenteni, hogy az első anyagról írt kritikánk támpontjai valamelyest még mindig élnek: a zenekar nagyon jól mozog abban a kortárs metalcore közegben, amelyhez a női vokál adta adalék miatt az Eyes Set to Kill képe rajzolódik ki előttünk, s úgy, hogy Baksza Alexandra még sosem énekelt ennyire Alexia Rodriguez magasságaiban (és ilyen kiválóan), a párhuzam szinte elkerülhetetlen, bármennyire is szeretné a címkét a kritikus elkerülni. A panelek ugyebár adottak, ehhez pedig a Blessthefall sikere óta nem is mer igazán hozzányúlni senki, az olyan nevek, mint az Adept, a We Came As Romans vagy a Motionless In White pedig garanciák arra, hogy a kétezres évek közepétől építkező, s talán népszerűsége csúcsán leledző dallamos metalcore-ba menekvő modern emocore hullámnak mindig meglegyen a hallgatótábora. Az ebből való továbblépést nagyon sok zenekar az elektronikához való nyúlásban látja (The Word Alive után szabadon), ezért is érdekes a Follow The Water helyzete a második EP-hez való megérkezésekor. A Mountains még mindig hozza a standard, a zenekartól jól ismert és jellemző közeget, de minden monumentálisabb, jobban mondva kiteljesedettebb: a dalstruktúrák összetettebbek lettek, a dallamok jóval szebb ívet járnak, a breakdownok precízebbek, az énektémák pedig talán a legnagyobb fejlődésen mentek keresztül, legyen szó az ordítás gondos kezeléséről vagy a tiszták melódiáinak megfelelő nyújtásáról a verzék és a refrének alatt egyaránt. Erről talán a gondos stílusérzékkel megválasztott adalék tehet, már az első dalban, a To The Wolves bevezető témáiban érethetjük, hogy már hallatunk valahol hasonlót. A már-már kultikus A Day To Remember által életre hívott metalcore/pop-punk hibridhangzás elevenedik meg, s ez a megszólalás a No Silence körülményeinek hála domináns szerepet tud szerezni a dalokban, a csordavokálok és a tiszta témák pedig talán ennek a plusznak köszönhetően is működnek sokkal jobban, mint korábban. Természetesen a zenekar igyekszik a dal második felében pótolni metalcore vázát (Architects-vonal), a 14.02.-ben pedig az első EP-vel megszerzett rajongóknak is bőven kedveskednek, minden a helyén van. A címadó Mountains kezdőtémái viszont újra meglepetést tartogatnak, ugyanis elemei egyenesen a kortárs dallamos hardcore „hiszti-vonala” (főleg a brit elágazás) felé konvergálnak, a refrének pedig egészen a fenti pop-punk attitűdjében tündökölnek, majd a dal felveszi a dallamos metalcore előnyeit is az átvezetőben. Mindhárom dal jó, az összkép és a dalírási képesség nagy fejlődést mutat, ahogy a zenekar megítélése is: a sikeres első európai turné, a növekvő figyelem és a létrán való apró lépések biztos és eseménydús jövőt rajzolnak fel a csapat horizontjára. Kíváncsian várjuk, hogy képesek lesznek-e hozni ezt a minőséget nagylemezen is. 7/10