2012. szeptember 16.
Tracklist:
1. Intro
2. Black Painted Walls
3. Lighthouse
4. Nameless
Ugyan egyelőre még nem az „exportképes” az első jelző, ami a hazai undergroundról az eszünkbe jutna, de az utóbbi időben legalább szép számmal érkeztek olyan próbálkozások, amelyek hallatán közelebb érezhetjük magunkat ahhoz a bizonyos nyugathoz. Színvonal terén továbbra is a Southern Oracle és az Orient Fall szemléli felülről a hardcore/metalcore mezőnyt, de a színtér erejét és sokszínűségét jelentősen tudták növelni más csapatok is, akik adott esetben pl. egy-egy külföldi irányvonalat kívántak itthon sikerre vinni, és akik emiatt inkább csak ígéretek, mint teljesértékű produkciók. Így hát azok után, hogy van A Day to Rememberünk és Enter Shikarink, idén tavasz óta van már Eyes Set to Killünk is.
Az amerikai sikerzenekarral vont párhuzamoknak számos alapja van: rögtön adott az, hogy az EstK már majdnem fél évtizede egyeduralkodója a tiszta női énekkel bíró metalcore-nak, így szinte minden ilyen jellegű próbálkozásnál kiindulópontnak számít az általánosságban meghatározónak azért nem nevezhető csapat. További kapcsolódási pont az is, hogy Baksza Alexandra (ex-Destroy the Carrot) énekesnő hangja nagyon hasonlít Alexia Rodriguezére, illetve az sem mellékes, hogy zeneileg is hasonló, leginkább dallamos metalcore elemekkel tarkított emocore-t játszik a zenekar. Nem meglepően így aztán a pro és kontra oldalon is hasonló megállapítások tűnnek fel: a női énekhang itt is hibátlanul működik, és itt is megvannak a szerethető, slágeres dallamok, ugyanakkor viszont itt is borzasztóan felesleges a klisés, breakdownokat bénán használó, guggolós metalcore erőltetése. A tízperces anyag előnyére válik a rövid játékidő, az viszont nem, hogy az egyértelműen mélypontnak számító, valamint borzalmasan kikevert Nameless zárja le, így ha a Follow the Water nagylemezzel akarná folytatni, akkor javaslom, hogy gondolják át, hogy kell-e ebbe a zenébe a kamumetalcore. Ebben a kis mennyiségben még szórakoztató és élvezhető, amit játszanak, hiszen tudnak jó dallamokat kitalálni és Alexandra is remekül énekel, de azért azt nem szabad elfelejteni, hogy az Eyes Set to Kill sem tudott kilenc év alatt egy igazán jó albumot sem megírni pont azért, mert nem mertek elszakadni az esetlen metalkodástól.
5/10
