2012. november 9.
Tracklist:
01. Füsttől ordibáló szobák I. (2:22)
02. Keserű szájíz (2:04)
03. Füsttől ordibáló szobák II. (4:36)
04. Fázási kényszer (0:46)
05. Álomhajcsár (3:18)
Tavaly az év utolsó hazai mixtape-jében nem épp a legkedvesebb ódára zendítettem a Scarify bemutatkozó anyagával kapcsolatban, ami főképp annak volt betudható, hogy a srácok túl sokat akartak markolni, és mégis kicsúszott a kezük közül mindaz, ami miatt igazán átütő lehetett volna a Shine for a While összhatása. A Keserű EP hallgatása közben azonban olyan érzésem van, mint a jelenlegi ’Walking Dead-nézőknek, mert amit akkor kifogásoltam, az most (kissé hízelgő módon is) közel kifogástalanná vált – még ha más formában is, mint ahogy várhattuk.
Az előző EP levakarhatatlanul nu-metalos berögződései és görcsös, maníros megoldásai ugyanis teljesen háttérbe tudtak szorulni (még ha el nem is tűnhettek egyelőre), miközben a dalok is lerövidültek, egyszerűsödtek, és közben fogósabbá is váltak. Ennek igazi alapot az biztosít, hogy a Scarify zenéje is megváltozott, mert a Keserű-dalokban már nem az önfeledt erőfitogtatás a cél, hanem olyan dalszerkezetek megalkotása, amiben csínján van adagolva a tény, hogy a hangszeres tagok nem tegnap fogtak először a kezükben pengetőt. Mindez azért fontos, mert az itt hallható szerzemények ha alkalmasint fel is mutatnak metalban gyökeredző hatásokat, az egészet áthatja egy olyan könnyed, de mégis szomorkás hangvétel, amire utoljára példát az általunk méltán visszasírt Annabarbi hozott. Még ha a sokadik hallgatásra nem is túl közeli a kapcsolódás, én örülnék, ha Egyedi Peti meghallgatná az itt felsorakoztatott számokat, hiszen azok velős mivoltukban is olyan kisugárzásra tesznek szert, amihez eddig itthon csak neki volt köze (és ide az Óriás első EP-jét és lemezét is hozzácsaphatjuk). Az alapvető kontextus most már a rockzenében teljesedik ki, amibe a The Fall of Troyra emlékeztető tekerések éppúgy megférnek, mint a Páros lábbal fejbe-féle Isten Háta Mögött arcbamászó riffjei, és ami még rátesz egy lapáttal erre az egészre, hogy idő közben a banda is magyarra váltott, ami nagyon jót tett az összhatásnak. Bár az énekes/gitáros Levente hangja még mindig modoros a maga nemében, ez már korántsem annyira zavaró, mint legutóbb, amiben az is közrejátszik, hogy sokkal jobban megtanulta uralni a saját hangszíneit, és mindemellett emlékezetesebb dallamokat is hoz – így már nem csak a refrénekben tud hozzátenni az összhatáshoz. És ami a legjobb ebben, hogy bármilyen hangulat is érvényesüljön a Scarify új dalaiban, mindegyikről süt, hogy a tagok mekkora élvezettel írták meg és csinosítgatták ezeket a szerzeményeket, amelyek tényleg előremutató, markáns és szerethető jegyeket hordoznak magukon. Ettől azonban még kár lenne, ha a banda elbízná magát: messze még az az ösvény, hogy olyan szuperlatívuszokban beszélhessünk a Scarifyról, mint a fentebb említett nevekről, viszont a bizalmat én most mindenképp megszavaznám egy magasabb pontszámmal is érzékeltetve, hogy a Keserű EP dalai egy több, mint bizalomgerjesztő reménységet tükröznek. – 7/10
