Harvester – Watch Me, I’m An Artist EP

A budapesti Harvester 2006-ban alakult olyan zenekarokból, mint az Igor, Fregath, Locust On The Saddle, Døgråvas, vagy Rozsdahold, és idén augusztusban vették fel az alábbi, promóciós szándékkal elkészített nyolc nótás korongot a NoiseLab falai között, Fehér Dávid közreműködése mellett. A srácok abszolút közvetlenül fogalmaznak a mellékelt biográfiában, melynek tételmondataként funkcionál az alábbi idézet: „A zenei koncepció annyi volt, hogy gyors legyen, meg suttyó nagyon.”

Az itt hallható nyolc szerzeményben a zenekar el is érte célját, ám Srég és barátai a változatosságra is ügyeltek, hiszen éppúgy megnyilvánulnak a grindcore alapok mellett a stoneres gitártémák, mint a hardcore-ízű középtempók, valamint a szokatlan, ám izgalmas bevágások. A Binomials and Collocations felvezetése hallatán még az is megfordulhat a gyanútlan hallgató fejében, hogy egy black metal kiadvánnyal van dolgunk, melyre a Mabboths darálása csúnyán rácáfol. Itt erősen megnyilvánul a Rotten Sound hatásán túlmenően egy maréknyi stoner érzés is a furmányos énekdallamok képében. A kukafedő dobhangzású grind, a hardcore és a bulizós rockzene fúziója jellemző az I want to Kill the Coccolino Bear című szerzeményre is, melynek alaptémájára akár ropni is lehetne. Beteg gyermekdallal – vagy gyerekes beteg-dallal? Hehe! – kerül felvezetésre a morcos, és mélyrehangolt Unexpected Clarity, mely inkább a dal végi hardcore-felpörgetés miatt válik kiemelkedővé. A Macskafogóból jól ismert trombitabetéttel(!) találkozunk a Suggestopaedia kezdeti pillanataiban, melyet arcletépő zúzások, és matekos témák követnek, karöltve egy újabb emelkedett hangvételű, feelinges énektémával. Lefojtott torzítású, reszelős grindcore darálásból növi ki magát a Corpsepaint is for Idiots tényleges valója, melynek hardcore-tól és punktól túlfűtött gitártémáját a középtempós Powerline visz tovább, újabb beteg énekdallamokkal megspékelve. Az Odium egy ódivatú magyar nóta, és a brutális grindcore szintézisét takarja magában, melyre nem hinném, hogy korábban lett volna precedens… Bár nem ez az egyetlen furcsa dolog a kiadványon, meg kell hagyni.

A Harvester debütáló kiadványa azért szimpatikus, mert olyan szintézist vittek véghez, melyhez fogható még nem volt a honi színtéren. Izgalmas színfolt napjaink undergrounjában ez a formáció, akikre érdemes odafigyelni, hiszen a jól bevált sémák helyett igyekeztek valami mással megajándékozni a zenehallgató közönséget, és ez sikerült is. Csak így tovább, várjuk a nagylemezt!

10/7,5.