Hammock – Departure Songs

Tracklist:

01. Cold Front
02. Ten Thousand Years Won't Save Your Life
03. Together Alone
04. Artificial Paradises
05. (Tonight) We Burn Like Stars That Never Die
06. Pathos
07. Awakened, He Heard Only Silence
08. Words You Said... I'll Never Forget You Now
09. Tape Recorder
10. Frailty (For the Dearly Departed)
11. Dark Circles
12. (Let's Kiss) While All the Stars Are Falling Down
13. All Is Dream and Everything Is Real
14. Mute Angels
15. Hiding But Nobody Missed You
16. We Could Die Chasing This Feeling
17. Glossolalia
18. (Leaving) The House Where We Grew Up
19. Tornado Warning

Műfaj: poszt-rock

Támpont: Immanu El, The American Dollar

Hossz: 1:49:50

Megjelenés: 2012. október 2.

Kiadó: Hammock Music

Webcím: Ugrás a weboldalra

Ma már az egy-kétszemélyes projekteknek is megvan a maga közönsége, hiszen a kevesebb kötöttség és kompromisszum miatt egy zenész könnyebben tud az önmegvalósítás útjára lépni. Emellett ezek a "zenekarok" is tudnak minőségi élő produkciót nyújtani, hiszen a hiányzó részeket elektronikával vagy beugrózenészekkel helyettesítve a zenei élmény ugyanúgy garantált. A mostanában egyre-másra születő egyéni djent projektek mellett a régebb óta "létező" poszt-rock színtér egyik nagyagyújának legújabb lemeze a szokásosan magas minőség mellett azt is garantálja, hogy az egész esténk számára legyen megfelelő aláfestő zene.

Az amerikai Marc Byrd – zenei producer és dalszerző –, illetve Andrew Thompson fejéből pattant ki a zenekar ötlete még 2005-ben, mely ötletet azóta szinte minden évben egy kis- és/vagy nagylemezzel pecsételnek meg. Ez utóbbiak hossza sosem kevesebb egy óránál, amely egy poszt-rock lemeznél nem számít különlegességnek, ám a Departure Songssal egy szinttel magasabbra tették a lécet: a 10 perc híján 2 órás album 19 dala még két délutáni alvásra is elegendő aláfestő zenét biztosít. Az alapjában véve instrumentális számok zeneileg változatosak lettek – ezt a megszólaltatott hangszerek számából is megállapíthatjuk –, ám ez a sokszínűség szerencsére nem megy a hangulat kárára. Az sem bántja az embert, hogy a hossza miatt egybefolyik szinte az egész, hiszen ezen albumok nem a slágerekkel, hanem az általuk kialakított aurával szippantják be az embert. Hangzásban az egyik legközelebb álló testvérbandájuk az Immanu El, amelyet a hangszerekkel egybeolvadó, könnyed, légies vokáltémák is bizonyítanak, bár valószínűleg jót tett volna nekik is, ha ezt egy kicsit jobban kiemelik a közegből (mint teszik azt mondjuk a Let’s Kiss-ben) , hiszen sokszor elveszni látszik a “sűrűjében” az amúgy kiválóan megírt énektéma. A stílust az ambientesebb oldalról megközelítő csapat zenéjét hallgatva nem kell a hirtelen témaváltásokon aggódnunk, de még azon sem, hogy a torzított gitár miatt anyuka letilt minket a hevimetálról, mivel szépen csordogál a lemez az évek alatt kialakított kis medrében, ott csilingel, prüntyög és sír, ahol kell. A gitár mellett a dobot tényleg csak a legszükségesebb esetekben használják, ám az elektronikát és a vonósokat annál gyakrabban, amely az álmodozó légkör megteremtésében nagy szolgálatot tesz. A többrétegű zeneiség ellenére sem üli meg az ember gyomrát a Departure Songs, hiszen nem kell túl mélyre ásnia az embernek ahhoz, hogy élvezetet találjon a Hammock legújabb lemezén. A néhol borongósabb, néhol pozitívabb kicsengésű kiadvány a két dalszerző életútjának remek összefoglalása, amely ugyan hosszával első pillanatban elriaszthatja az embereket, de a play gomb megnyomása után már senkinek sem lesz kétsége arról, hogy 2012 egyik kiemelkedő poszt-rock albumával van dolga.

8/10