Gyöngybetűs szavalás – Szívet rabol és tör az új Take One Car nagylemez

Persze mindig is voltak nagyon erős próbálkozások, hiszen a La Dispute is adott ki jó lemezt 7 évvel ezelőtt, meg ugye Listenernek is voltak borzalmasan jó pillanatai az évek során, de rajtuk kívül csak egy-két névnek sikerült igazán betörni a köztudatba, arról nem is beszélve, hogy a spoken-word sosem volt egy közkedvelt műfaj. Hogy miért? Mert iszonyat nehéz jól csinálni. Ezt figyelembe véve pedig igazi gyöngyszemnek számít a banda. Aaron Weiss nyomdokaiban járva ott csuklik el és ott tör ki a vokál, ahol a szöveg és a dal megkívánja, ettől pedig egy igazi érzelembomba lesz az összes dal. A borongós hangulatot remekül támasztják alá a keserédes dalszövegek, melyek leginkább a visszafordíthatatlan és megváltoztathatatlan dolgoknak az elfogadását járják körbe, amiben a remény egy halvány szikraként jelenik meg. Zeneileg is abszolút kifogástalan a dolog: a La Dispute szinte tökélyre emelte a lágyabb, post-rockosabb indie és post-hardcore egyvelegét, és valószínűleg ezt a hangzást tartották szem előtt a lemez megírásakor is, de mégis sikerült a saját képükre formálni az egészet és egyediséget adni a dolognak. Persze nem tejfölösszájú újoncokról van itt szó, hiszen ez már a harmadik lemeze a csapatnak, mégis ez a legkiforrottabb és legösszetettebb mind közül.

Sokak számára fog igazi lelki felüdülést okozni az album hallgatása, hiszen régóta várunk már egy ennyire erős és érzelmes lemezt a színtérről. Ha a lélekvándorlás igaz, akkor a 2004-es mewithoutYou most nyert újra testet és frissebbnek hat, mint valaha. A 42 perces játékidő pillanatok alatt tovaszáll és ahogy egyre mélyebbre ásunk, úgy találunk egyre több értéket az Everyone You Know-ban. Ne restelljük hát az időt rászánni, megéri.

9/10