Guillemots – Through the Windowpane

Tracklist:

1. Little Bear
2. Made Up Love Song #43
3. Trains To Brazil
4. Redwing
5. Samba Through The Snowy Rain
6. Through The Windowpane
7. If The World Ends
8. We're Here
9. Blues Would Still Be Blue
10. Annie Let's Not Wait
11. And If All
12. Sao Paulo

Hossz: 59:54

Kiadó: Universal

Webcím: Ugrás a weboldalra

A Guillemots még nem is oly rég kiadott egy From the Cliffs című anyagot, amiről én, lévén semmi előzetes tudásanyagom nem volt a zenekarral kapcsolatban, azt hittem hogy egy bemutatkozó lemez. Pedig nem is, mert az a bő háromnegyed órás munka még csak a zenekar demóinak, kislemezeinek az egyszerre történő megjelentetése volt.

Ez azért érdekes, mert amikor hallottam, a legszebb szóval élve is salakkal borítottam be a bokámat, hogy micsoda zseniális banda is ez. Aztén most, szerencsére nem kivárhatatlan hosszú idő után megjelenik az első nagylemeznek tekintendő kiadvány.

Vannak változások: a zenekarnál az érési folyamat eljutott addig, hogy az erőteljesen Radiohead-szagú megoldások már csak a legritkább esetben fordulnak elő — ezzel szemben első hallásra akár coldplayesnek is hallhatnék pár pillanatot, ha nem tudnám mindannyian hogy micsoda színvonaltalan valami is a Coldplay. Ha nagyon élni akarok Chris Martinnal, és csicskásaivalm akkor azt mondanám: a Through the Windowpane olyan, mitnha Chris Martin rengeteg hallucinogén anyag felhasználása után elhagyná a szenvtelen, műmelankóliáját, és előkapna a szürkénél jóval több színt — meg egy csipetnyi igazi melankóliát. Ja, és megtanult szépen énekelni. Emellett még gyakran felüti a fejét egy kis Talk Talk utánérzés is (no nem a buzis szintipop korszakos Talk Talk-ra gondolok), ami külön jó pont, lévén méltatlanul kevesen nyúlnak az angol istenségektől napjainkban.

Az a meglepő, hogy igazán dinamikus darab kevés van a Through the Windowpane-en, ezek közül kettő eleve a már ismerhető a From the Cliffs-ről (jobb helyeken a Mada-Up Lovesong #43 amúgy hatalams sláger, de nekünk marad Gáspár Laci), a korong összhossza ráadásul 59 perc, ami barátok közt is irdatlan hosszú popzenében. Ezek ellenére mégis sikerül végig, szünet nélkül fenntartani az érdeklődést — mondjuk olyan számok mellett, mint a Redwings, a címadó Through the Windowpane, a záró 12 peces Sao Paulo ez nem nehéz feladat.

Ezek a már alapból emberfeletti teljesítménynek számító számok mellett még nem szóltam a lemez talán legkimagaslóbb pillanatáról, mely az If the World Ends címet viseli. Az egyébként végig elszállós, lassú ritmusú szám még egy tök béna lemezt is el tudna vinni a hátán, annyira magávalragadó — valószínűleg 2006 legjobb balladája (jó, talán még a Dresden Dolls — Deliah ideférhet). A szövege amúgy hihetetlenül sablonos, de Fyfe Dangerfield valahogy annyira hitelesen nyávogja el ezeket a sorokat is, hogy nem lehet belekötni.

Ahogy az egész lemezbe, és a ténybe sem lehet belekötni, hogy a Guillemots — Through the Windowpane az év egyik kimagasló teljesítménye.