Gridlink – Amber Gray

A New Jerseyi Gridlink ahhoz a bizonyos Jon Changhoz köthető, aki a Discordance Axis, a 2001-es feloszlása után röviddel kult-státuszba emelkedett grindcore banda frontembere volt. A manga-rajongó Jon, aki civilben egyébként animációs játékok és filmek tervezésével múlatja az időt saját cégénél, a Studio Grey-nél, ebben az új projektjében – amely előtt még volt egy halvaszületett próbálkozása, a War Chalking – ismét az énekesi teendőket vállalta magára, gitárosként pedig a japán Mortalizedból importált Takafumi Matsubara sorakozott fel mellé fő társként. Ez tulajdonképp teljesen kézenfekvő lépés volt, hiszen amúgy is van kettejüknek közös hobbibandája, a thrashes grindcore zenében utazó, egy kislemezt kiadott Hayaino Daisuki. Ezután kellett egy jó dobost szerezniük, s erre a posztra az Amber Gray c. bemutatkozó anyagukat hallva a Kill The Client ütős Brian Fajardo tökéletes választás volt klinikai aprításával, így már csak a számomra teljesen ismeretlen kilétű Okada basszert nem említettem meg.

A zene ezek után nem meglepő módon grindcore, de komplex és technikás gitártémákkal felvértezett, igen gyors és beteg fajta. A Discordance Axis-hez való hasonlítás adja magát, már csak Jon személye és jellegzetes őrült sikolyai miatt is, de Matsubara úr sokszor szinte thrashes húzású, összetett riffjeiben átsejlik a gitáros fent említett két bandájának világa is, illetve átfogóan az elmebeteg, nehezen befogadható japán zajförmedvények mentalitása, így a Gridlink nem intézhető el pusztán a nagy nevű előd folytatásaként. A dobos Brianre nem kis feladat hárult azzal, hogy e szűk mozgástérhez mérten a lehető legváltozatosabb dobtémákat kellett kiötölnie; itt ugyanis nincs helye se crust, se hardcore, se death metal hatásoknak, itt végig embertelen, szinte gépiesen precíz és gyors csépelés zajlik, melyben sehol egy pihenő, netán pillanatnyi lazítás. Mondanom se kell, emberünk remekül helytáll a bőrök mögött, de aki a Kill The Clientet ismeri, ezen nem lepődhet meg. Olyan bandákhoz lehet a Gridlinket hasonlítani, mint a felkelő nap országából a 324 és még inkább a Damage Digital; vagy hogy nyugati bandával példálózzak, az Agoraphobic Nosebleed nevének emlegetése sem lehet indokolatlan, sőt. Dalokat kiemelni a The Jenova fogósabb pillanatain kívül nem igazán lehetséges, mondhatni egységes a színvonal, a lemez minden durvasága mellett tartalmas hallgatnivaló annak, aki rendelkezik a megfelelő érdeklődéssel (perverzióval) és kitartással, mivel a gitártémák jók, a dobos természetesen emberbőrbe bújtatott gép, a csontszáraz, majdhogynem steril hangzás pedig a kellő bársonyosságot biztosítja a tizenegy, átlag egyperces villámháborúnak.

Mivel a hasonszőrű (távol-keleti) zenekarok közül nem könnyű feladat kiválasztani a hosszú távon is elviselhető formációkat, egy huszárvágással ajánlom az érdeklődők figyelmébe az Amber Grayt, itt például – még ha egy laikusnak furán hangozhat is ez a kijelentés, de – minőséget találnak.

http://www.myspace.com/gridlink
Magyarországi forgalmazó a Lethal Conflict.