Giant Drag – Hearts and Unicorns

Kéttagú csapat. Van benne dob meg gitár. Egy nő meg egy férfi. Ez eddig tiszta White Stripes, pedig nem, ez itt a Giant Drag, ahol pnot fordítva van mint az említett bandánál: Annie Hardy énekel és gitározik, Micah Calabrese pedig dobol. Meglepő módon a zenéjük sem hasonlít a kelleténél jobban White-ék-ére, inkább a Pixies neve ugrik be néha — ami semmiképp sem jelent rosszat.

A Giant Drag azt a jellegű indie popot nyomja, ami amellett hogy folyamatosan hatalmas dallamokkal operál, tartalmazza a lázadni vágyó fiataloknak szükséges vadságot. Itt konkrétan arról van szó hogy Annie amellett hogy úgy énekel általában mint egy óvodás, az lemez nagyrészében meglehetősen bárdolatlan hangnemében küldi el a kurva anyjába a volt fiúit. Ez nem egy nemes tett, de valóban ad egy különleges bájt a Giant Drag-nek, hogy hallgathatunk olyan számokat mint a Kevin is Gay, a You’re Full of Shit, vagy a My Dick Sux.

Persze ez a paraszt ribanc hangnem nem lenne elég, ha nem tudna hozzá dalokat írni. De hát tud, ráadásul olyanoakt, hogy a lemez 46 perce végig fenntartja a figyelmet, pár hallgatás után lehet dúdolni a dalokat, és azonnal jó kedvet csinál.

A felálláson kívül White Stripes párhuzam még, hogy a két tag közül itt is is az egyik viszi el igazából a produkciót, de míg az említett bandában azért Meg White néha kap szerepet, addig itt az égvilágon mindent áthat Annie egyénisége, dalszerzői zseniálitása, és egyéni stílusa. Kicsit úgy érzem hogy igazából bárkivel felvehette volna a lemezt, ugyanilyen lett volna.

Lehet hogy ez később megbosszulja magát, de egyenlőre bemutatkozásnak ez több mint elégséges, és ha nem is a Giant Drag lesz a közeljövő legnagyobb felfedezettje, de mindenképpen egy jó lemez a Hearts and Unicorns, amit a témaválasztásával együtt sem csak a feminista megmondónőknek tudok ajánlani, hanem tulajdonképpen bármely füllel rendelkező egyénnek. Azért mert menő lehetsz vele. Meg azért mert jó.