Ghostchant – Slaves

A Shards bemutatkozása után eléggé úgy tűnt, hogy a Ghostchant az Enablert és hasonszőrű társait igyekszik követni, viszont sokkal kevésbé mocskos, mint ők, és a metalos témák is sokkal nagyobb szerepet kapnak itt: a Shards refrénjét akár az At The Gates is írhatta volna, a Devoid/Disgrace pedig olyan régi black metal legendákat szólít meg, mint a Darkthrone vagy a Dissection (amúgy ezek a blackes hatások a legjellemzőbbek az EP-n, és emiatt ki is lehet zárni azt, hogy egy sima kópiabandáról lenne szó). Mellesleg a crust jelzőt is eléggé szájhúzva lehetne rájuk aggatni, mert nincs meg a hangzásukban az a mocsok, ami a crust bandákra jellemző. Ettől függetlenül a Slaves nagyon profi lett, négyből három dal nagyjából ül, csak a Where Nothing Is Sacred lóg ki egy kicsit, a többi számnak mind megvan  a maga emlékezetes pillanata. Nem egy olyan anyag, ami egyből magával rántja az embert, sokkal inkább hallgatásról hallgatásra érik be (tavaly a Power Trip albuma volt ilyen), és akkor már nem csak a Shards az, amit konstans bólogatással hallgat az ember, hanem pl. a Prosperity Through Enslavement picit túlnyújtott, de ettől még hatásos bevezetője utáni csapkodása is. A szövegek is elég magas szintet ütnek meg, még ha a tematika ezerszer ismert is („minden szar, és nem teszünk semmit”, bár ez  így eléggé el van bagatellizálva, mert tudjuk, hogy Zolinak jóval komolyabb a tehetsége a szövegíráshoz), de örökzöld, és különösen napjainkban eléggé aktuális. Ezek után pedig csak hab a tortán a hangzás, ami jó alapot ad ehhez a metal/hardcore olvasztótégelyhez, ami bár nem tökéletes, de nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a 2014-es év jól induljon a keményebb zenék kedvelőinek, és elegendő betekintést szolgáltat a zenekar világába ahhoz, hogy várakozással töltsenek el a folytatásra nézve, ami 3 további EP képében fog érkezni. 8.5/10