Az érdekes nevű és logójú angrena egy újabb aprócska szelet az orosz metál sceenből, 2003-ban hozta létre Tyumenben Alexander „Krokodile” Chernoskulov, aki mellette több zenekarban is dobolt, pl a Molot Vedim-ben, mely térségében egy igencsak elismert dallamos black metál, ugyanebből a formációból való Aleksandr Kuznecov (basszus) is. Nem sorolom fel a zenekar rögökkel teli útját, mert még mindig nem értek révbe… 2004-ben kijött egy 18 perces demójuk, mely zenei téren death-thrash alapokat sorakoztatott fel. 2006-ban pedig kijött ez az EP, melyről most olvasol. Zenei téren ők és a velük foglalkozó média is nagy változásokat harangozott be, s valóban van némi differencia, de ez édeskevés, ahhoz képest, hogy melodikus deathcore-nak tekintik. A zene valóban tartalmaz mai és modern megoldásokat, de ez ettől függetlenül továbbra is egy death metál, melyet éles thrash metál témákkal vegyítenek.
Kezdésnek itt van kapásból a
Прости себя снова (Forgive Yourself Again), mely a tipikus old school elemeket felsorakoztatva egy masszív és feszes thrash metál dal, a vokál acsarkodó és agresszív, károgós, de benne van a régi
Kreator íz is, a refrén eltalált, a riffelések pedig nagyon intenzívek. A dobok pontosak, a basszus kissé háttérbe szorítva, pár
In Flames féle szóló is feltűnik és szövegek terén is érdemes lenne oda figyelni rá (persze ha értenénk) (azért segítek; azt az utat mutatja be, ahogyan az édes kór — drog, vallás, irreális szerelem, vagy bármilyen erősebb függőség – sokszínűsége megöli az ember személyét és teljes kontroll alá veszi azt). 2:10 körül kapjuk az első valóban core szerű dolgot, szaggatva, cinekkel és pergővel játszadozva, majd egy feelinges szóló, és újra minden feszes, nem egy rossz dal, főleg a végére az a hörgéssel baszott, embertelen riffhegyekkel teli őrlő death metál vágta, haha.
S.O.S. (Sбегая Oт Sебя)(Scape Out of Self), a kezdés itt is némileg old school hatású, tele melankolikus dallamokkal, annyira nem is sebes és nem is feszes dal, de megvan a maga intenzív keserű íze (ehhez az oroszok nagyon értenek). 2:20 után érezni egy kis metal vagy deathcore féle szaggatást, de túl progresszív ezekhez a műfajokhoz képest, azonban az biztos, hogy megmutatja, mennyire összevan szokva a zenekar, s hogy a szegényes kiadás ellenére profi zenészekről van szó; kapunk egy nagyon igényes szólót, majd leállás, gyönyörű felvezetéssel és újrakezdéssel. A végére újból megjelenik pár súlyos death metál vágta, igaz nagyon szaggatva, sok thrash hatással felvértezve, az amúgy szövegileg, a be nem teljesülő szerelemről szól, az elfojtott vágyakról és nemiségről, s arról mi van, ha ez a felszínre tör…
A
Нет ничего (There's nothing) az anyag legjobb száma, szomorú, lépegető, középtempós riffhalmaz, érezni benne a keserűséget és az egyedül létet, jó koncepciót adnak közre, remek dallamokkal, a technikás dobjáték itt is kimagasló és minden hangszer jól hallható, igaz ezt a dal felépítése hozza ki. Nekem több helyen is
Hypocrisy jutott az eszembe, de konkrétan dalhoz nem tudtam kapcsolni, de mindenképpen annak jellegzetes vonásait éreztem… a végére itt is kapunk egy igényes szólót, majd visszatérést a kezdetekhez.
Zárásképpen; nem tudom mennyire, lehet ezt a melodikus deathcore fanoknak ajánlani (haha, vannak egyáltalán ilyenek??!), bárki próbálkozhat vele, mind három dal letölthető, de mindenképpen előnyt jelent, ha szereted a death és thrash dolgokat, s nem riaszt vissza a black metál szerű károgás. Nem egy éretlen anyag, de még idő kell, mire minden összeáll, viszont lassan egy nagy lemezt meglehetne próbálni, hiszen a mezsgyék mentén haladva a siker könnyen az ölükbe eshet. A vokál érthetetlensége miatt, nem zavaró a nyelv, sőt, némileg egyedi ízt is kölcsönöz neki, de nem ártana lassan átállni az angolra (csak, mert a levelezésből az jött le, hogy jól beszélik a nyelvet).
10/ 8,8
