2014. január 14.
Tracklist:
01. Ultrablast #3 (Prelude)
02. Communication Is Really An Art
03. Never Is Always Enough
04. Tear the Tears
05. Ultrablast #4 (Interlude)
06. Comfort and Conquer
Műfaj: punk rock
Támpont: End Of A Year, Gods & Queens
Hossz: 12:19
Megjelenés: 2013. november 15.
Kiadó: szerzői kiadás
Webcím: Ugrás a weboldalra
Kétségkívül az egyik legizgalmasabb jelenség a Fuseism a magyar undergroundban: úgy tűnhet, hogy a csapat szeretné megtörténtté tenni itthon az amerikai ’80-as éveket, pedig valószínűleg szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak azt játsszák, amit szeretnek hallgatni. Napirendi pontok nélkül, de tartalommal. A kritikus aztán jön, és belemagyaráz. Beszél össze-vissza arról, hogy milyen nemes dolog a „köztudatban” tartani azt a bizonyos évtizedet, hogy milyen hatások vannak a lemezen, és hogy milyen csodás dolog a nosztalgia (mennyire jót tenne pl. a hazai metálnak egy ős-heavy banda!). Lehet egyáltalán mást mondani? Talán. De a belemagyarázás elkerülhetetlen.
Slabéczi Tamás fotója.
Rutin lemezkritika helyett íme a Fuseismmal kapcsolatos örömre okot adó dolgok 2014-es listája. A Search and Seek More egyébként számszerűsítve nyolc és fél pont – kilenc mondjuk a Gods & Queens vagy az End of A Year, tíz pedig mindaz, amit ezek tökéletesen megidéznek. Az összes többi Fuseism kiadvány is ennyi, és ezzel el is érkeztünk az első ponthoz. Öt lesz. Kiadványból is annyi van, és az EP-n is 4+(2×0.5) dal kapott helyet.
01. A munkásságuk egységes. Ebben lehet látni a fejlődés, vagy a változás hiányát is, csak felesleges, mivel leginkább arról van szó, hogy már a 2010-es demón annyira ráéreztek mindenre, hogy az is a későbbi anyagaik szintjét hozta. Persze ez nem véletlen, hiszen nem ez a tagok első bandája, de attól még nem kis érdem az, hogy az eddigi dalaikat tökéletesen el lehet hallgatni egy nagy albumként is.
02. Kitartanak és aktívak. Ugyan csak amiatt tűnik hosszúnak az a négy év, amióta zenélnek, mert szó szerint a legelső demóról is írtunk, de ettől még jó tudni, hogy lassan ők is az underground egyik állandó pontja lesznek (meg amúgy punk projekteknél azért nem olyan kevés ez az idő), ráadásul a négy év öt kiadványt is hozott. Ebben nyilván az is fontos, hogy (egyelőre még) nem gondolkoznak nagylemezekben.
03. Önállóan retróznak. Nem, nem lehet a Fuseismról úgy beszélni, hogy ez a dolog szóba ne kerüljön, azonban a kézenfekvő hasonlítási pontok (Embrace, Hüsker Dü, Wipers, stb.) ellenére sem lehet azt mondani igazán egyik Fuseism dalra se, hogy „na, ez pont olyan, mint”. Ez nem véletlen: Nógrád és Budapest nem Minnesota és D.C., és ők nem is akarják ezt elhitetni, minden dalukat belengi az a közép-európai melankólia, hogy „lehetünk boldogok, de attól még körülöttünk a legtöbb dolog el van baszva”.
04. Azok közül, akik nem tudnak/akarnak énekelni, Rádi itthon a legjobb énekes. Nem a Tóth Gergő. Jellegzetes, tökéletesen passzol a zene hangulatához (halkan beépítjük ebbe a pontba, hogy mennyire jó ilyen gitárjátékot hazai bandában is hallani), szerethető, ráadásul valószínűleg egyáltalán nem szándékos, hanem így jön, és kész. Így aztán nem nehéz coollistára kerülni.
05. Minden egyéb. Hiányt pótolnak. Ebbe belemenni is felesleges, már volt szó róla. Nem írnak gyenge dalokat. Náluk a besztoflemez gyakorlatilag az életmű kiadása lenne (ilyet tud felmutatni még a Fuel, az Ashes, a Policy of 3, vagy a Saetia is). Igényesek. Ez önmagában is kiemelendő sajnos, de náluk még sajátos a vizuális stílus is, ráadásul ott a hangzás is. Úgy szórakoztatnak, hogy érdekesek. Valahogy ez a két érdem kezd bekerülni a „vagy-vagy” dolgok közé itthon.
A Fuseismot legközelebb március 7-én kaphatjátok el a német Dearest előtt a Trafikban.
