Funeral For A Friend – Conduit

Tracklist:

01. Spine
02. Conduit
03. The Distance
04. Best Friends And Hospital Beds
05. Nails
06. Death Comes To Us All
07. Travelled
08. Grey
09. Sun-Less
10. Elements
11. High Castles

Műfaj: Rock

Támpont: Silverstein, The Used

Hossz: 29:19

Megjelenés: 2013. január 28.

Kiadó: Distiller Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Hosszú út áll a Funeral For A Friend háta mögött, hiszen ezzel a lemezzel már elmondhatjuk, hogy tizenkettedik éve tapossák töretlenül a malomkereket, ez pedig a mai "tegnap megalakultunk, holnapra kéne búcsúszöveg" bandák időszakában igenis nagy dolognak számít. A kezdeti időszak emocore-jából a "core" jelzőt 2005-ben maga mögött hagyta egy időre a banda, ám a Hours így is egy kiváló lemezként került be a történelembe, amelyet két, teljesen felesleges erőlködésnek betudható album követett, így igazi meglepetésnek számított a 2011-es visszatérés, a Welcome Home Armageddon képében, amely megfelelő alapot adott annak, hogy bátran nézhessünk szembe a legújabb, Conduit névre hallgató alkotással.

A Hours után felvett rockosabb irány már csak részben volt hallható a legutóbbi kiadványon, helyette sokszor szembesülhettünk újból emocore-os megmozdulásokkal, amelyek remek ízt adtak az amúgy sem unalmas albumnak. Bár való igaz, inkább hangzott egy újonc banda útkeresésének az egész, mint egy Funeral For A Friend lemeznek, ezt mégis szórakoztató módon tették, amire a rajongók sem panaszkodhattak. Májusban történt azonban egy tagcsere, a 2002 óta a csapatot erősítő Ryan Richards dobos távozott az együttesből, amely így első hallásra drasztikus változásra nem adna okot, ám a végeredmény tudatában valami mégis megozdul az emberben. Hasonlít ez az eset a Silverstein-ére, akik szintén a korai emocore-juk után jutottak el oda, hogy mára egy pörgős punkzenekarként tekinthetünk rájuk. Ennyire azért nem drasztikus a helyzet a FFAF esetében, ám sikerült ötvözni az előző lemezen hallott metálosabb részeket (kis mértékben) a punkosabb tempóval és megszólalással. Emellett persze még mindig egy alapvetően erősen rock orientált albumról van itt szó, ám a rövid, két és fél perc körül mozgó, valamint a középtempónál jóval gyorsabb dalok azt a benyomást keltik, hogy egy jóval frissebb, de legalábbis egy megújult bandával találtuk szembe magunkat. Az már más kérdés, hogy még mindig hiányzik a teljes összhang a dalok közt és emiatt kevésbé élvezhető, mint mondjuk az előző kiadványuk. Matthew Davies-Kreye énekes sajnos nincs a helyzet magaslatán és az amúgy izgalmasnak tűnő gitárok mellett egy kicsit jelentéktelennek tűnik a produkciója, mivel a dallamai vagy nehezen, vagy sehogy sem ülnek.

A kevesebb, mint fél órás hossz, és a pörgős dalok azonban mégis megteszik a maguk hatását, és kellemes utóízzel fejezhetjük be az album hallgatását. A Welcome Home Armageddon útkeresése után talán ők maguk sem tudták merre induljanak el és így a végeredmény tudatában talán jobb lett volna, ha egy kicsit ülnek még a dalokon és a koncepción. Arról persze szó sincs, hogy rossz lemez lenne a Conduit, csak többet várhattunk a biztató előzmények alapján. Punk-lelkűeknek, illetve azoknak, akik egy kis pörgésre vágynak mindenképp érdemes próbát tenni vele, mert meglepetést okozhat azoknak is, akik már rég letettek a Funeral For a Friendről.

6/10