Full Of Hell – Roots Of Earth Are Consuming My Home

Tracklist:

01. Pile of Dead Horses (1:59)
02. Endless Drone (2:45)
03. The Bed Is Burning (2:49)
04. Rat King (2:34)
05. The White Mare (1:50)
06. Dregs of Pluto (2:51)
07. Black Iron (2:03)
08. Roots of Earth Are Consuming My Home (3:41)
09. Pisces Legs (1:47)
10. The Oars Are Broken (1:05)
11. Affirmation of Nothing (5:03)

Hossz: 28:27

Megjelenés: 2011 szeptember

Kiadó: A389 Recordings

Webcím: Ugrás a weboldalra

Ha a sötétebb hangzásokról van szó, íratlan szabály, hogy egy friss banda nem igazán tud mellélőni azzal, ha egyik példaképe által ad nevet saját magának, hiszen ha zeneileg nem is, innováció terén biztosan átörökítette magára vonatkoztatva is az adott legenda innovatív, újító jellegű tartását. És amilyen telitalálat volt legutóbb a Black Breath számára a Repulsion, legalább annyira hatásos az A389 új üdvöskéjének, a marylandi Full Of Hellnek az Entombed felmenősége, függetlenül attól, hogy a svéd death metal csak egyetlen kis szeletét teszi ki a banda hangzásának.

Ugyanis az alig 18 és 23 év közötti tagokból álló hardcore-zenekar az utóbbi évek egyik legsötétebb, legszélsőségesebb és legnegatívabb dalcsokrát alkotta meg rég várt bemutatkozó nagylemezén, amit hat év munkája és fejlődése (a megalakuláskor a dobos csupán 12 éves volt), egy EP és egy split kiadása előzött meg. A következetesség jegyében azonban mindközül a ’Roots alig félórás játékideje emelkedik ki a leginkább, hiszen a tizenegy szerzeményt magában foglaló kiadvány igen szerteágazó műfaji hálót rendel alá a fojtogató sötétség közvetítésére. Ilyen értelemben egyszerű dolgunk van, már ha a műfaji dobozkáknál tartunk, hiszen a svéd death metal mélyre hangolt riffjei mellett a sludge és a doom kíméletlen hajlításai és lassításai dominálnak, hogy az alkalmi black metal, grindcore és crust-betétekről ne is beszéljünk a zajos drone és power-violence elemek mellett, amit természetesen egy sötét hardcore-szerkezet fog közre, már amikor erre módja van. Elvégre az egyes játékidők hiába mozognak egy és négy perc között, ettől nem telik gyorsabban az idő a hallgatás során. A Full Of Hell ugyanis – bár ez feltehetően nem meglepő – nem igazán hallgattatja magát: alapvető sodrását a dalok közötti összjáték, a feszültség fokozásához kapcsolódó agresszió és az előadásmód vehemenciája határozza meg, amihez a hangszeres játék kompromisszummentessége mellett nagyban hozzátesz az énekes Dylan orgánuma is. Nagyjából ugyanerre apellált utolsó, kiváltképp emlékezetes utolsó lemezén a már megboldogult Cursed is, azonban a Full Of Hell esetében érezhető problémát jelent a (fel)idézhetetlenség élménye: az, hogy a lemez gyűlöletbombája a lejátszás ideje alatt kétségkívül magával ragadó, sodróan depresszív hatással van hallgatójára, ám mégsem hordoz magán olyan karakteres jegyeket a műfaji elegyítések arányos összecsengésein túl, hogy az érdemben is igazolja a zenekar reménység-mivoltát. Utóbbit vétek lenne elvenni a srácoktól, hiszen akik ilyen fiatalon ráéreztek a His Hero Is Gone sötétségére, a Darkthrone minimalista távolságtartására, az Eyehategod és a Crowbar súlyára, az Obituary és a Dismember riffközpontúságára, valamint az Infest és a Negative FX kaotikusságának magvára, azoktól még sokat várhatunk a jövőben is.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=xWZoEFr0xPw

Egyelőre azonban csak marad a vaskos és reményteli ígéret, hiszen a ‘Roots Of Earth valóban párját ritkítja a metalos hardcore felségterületén kívül és belül egyaránt, főképp, ha csak a debütalbumokra vetünk egy pillantást, és biztosak lehetünk abban, hogy a Pulling Teeth, a Converge, az Integrity és az All Pigs Must Die szerelmesei egy új hangra figyelhetnek fel, amely a koncentrált hallgatások eredményeképp kétségkívül meghálálja majd a figyelmet. A szerencsésebb érdeklődők pedig május hetedikén élőben is meggyőződhetnek arról, hogy a Full Of Hell konvenciókat hírből sem ismerő, nyers gyűlölete hogyan működik élőben.

7/10