Full Of Hell – Roots Of Earth Are Consuming My Home

Ugyanis az alig 18 és 23 év közötti tagokból álló hardcore-zenekar az utóbbi évek egyik legsötétebb, legszélsőségesebb és legnegatívabb dalcsokrát alkotta meg rég várt bemutatkozó nagylemezén, amit hat év munkája és fejlődése (a megalakuláskor a dobos csupán 12 éves volt), egy EP és egy split kiadása előzött meg. A következetesség jegyében azonban mindközül a ’Roots alig félórás játékideje emelkedik ki a leginkább, hiszen a tizenegy szerzeményt magában foglaló kiadvány igen szerteágazó műfaji hálót rendel alá a fojtogató sötétség közvetítésére. Ilyen értelemben egyszerű dolgunk van, már ha a műfaji dobozkáknál tartunk, hiszen a svéd death metal mélyre hangolt riffjei mellett a sludge és a doom kíméletlen hajlításai és lassításai dominálnak, hogy az alkalmi black metal, grindcore és crust-betétekről ne is beszéljünk a zajos drone és power-violence elemek mellett, amit természetesen egy sötét hardcore-szerkezet fog közre, már amikor erre módja van. Elvégre az egyes játékidők hiába mozognak egy és négy perc között, ettől nem telik gyorsabban az idő a hallgatás során. A Full Of Hell ugyanis – bár ez feltehetően nem meglepő – nem igazán hallgattatja magát: alapvető sodrását a dalok közötti összjáték, a feszültség fokozásához kapcsolódó agresszió és az előadásmód vehemenciája határozza meg, amihez a hangszeres játék kompromisszummentessége mellett nagyban hozzátesz az énekes Dylan orgánuma is. Nagyjából ugyanerre apellált utolsó, kiváltképp emlékezetes utolsó lemezén a már megboldogult Cursed is, azonban a Full Of Hell esetében érezhető problémát jelent a (fel)idézhetetlenség élménye: az, hogy a lemez gyűlöletbombája a lejátszás ideje alatt kétségkívül magával ragadó, sodróan depresszív hatással van hallgatójára, ám mégsem hordoz magán olyan karakteres jegyeket a műfaji elegyítések arányos összecsengésein túl, hogy az érdemben is igazolja a zenekar reménység-mivoltát. Utóbbit vétek lenne elvenni a srácoktól, hiszen akik ilyen fiatalon ráéreztek a His Hero Is Gone sötétségére, a Darkthrone minimalista távolságtartására, az Eyehategod és a Crowbar súlyára, az Obituary és a Dismember riffközpontúságára, valamint az Infest és a Negative FX kaotikusságának magvára, azoktól még sokat várhatunk a jövőben is.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=xWZoEFr0xPw

Egyelőre azonban csak marad a vaskos és reményteli ígéret, hiszen a ‘Roots Of Earth valóban párját ritkítja a metalos hardcore felségterületén kívül és belül egyaránt, főképp, ha csak a debütalbumokra vetünk egy pillantást, és biztosak lehetünk abban, hogy a Pulling Teeth, a Converge, az Integrity és az All Pigs Must Die szerelmesei egy új hangra figyelhetnek fel, amely a koncentrált hallgatások eredményeképp kétségkívül meghálálja majd a figyelmet. A szerencsésebb érdeklődők pedig május hetedikén élőben is meggyőződhetnek arról, hogy a Full Of Hell konvenciókat hírből sem ismerő, nyers gyűlölete hogyan működik élőben.

7/10