Fu Manchu – Gigantoid

Természetesen kemény riffeket, király témákat és atmoszferikus desert rock hangulatot. Mi mást lehetne?

Az öt évvel ezelőtt megjelent Signs of Infinite Power egy egész korrekt lemez lett (mint ahogy az összes többi) ám valahogy csöndesen elfelejtődött az évek alatt. A Facebook oldalukon rendkívül aktív zenekar egy év alatt gyakorlatilag kiürítette az addig felhalmozott relikviákat és ritkaságokat felmutató teljes Fu Manchu múzeumot  (ráadásul tök ingyen) így az új nagylemez körüli hype a rajongók részéről csont nélkül megvolt, a szakmát pedig két évfordulóval is sikerült felpezsdíteni, többek között mi is írtunk erről. A Gigantoid ráadásul nagy meglepetésre a Bandcamp-en keresztül lett elérhető és megvásárolható elsőként, így a világ minden tájáról azonnal lecsaphattak rá a rajongók, akik egyáltalán nem panaszkodhatnak az új Fu Manchura.

A Gigantoid első negyede, nagyon impozáns lett, a kezdésként szó szerint berobbanó Dimension Shifter azonnal megalapozza a hangulatot, az első dalként kiszivárogtatott Invaders on My Back pedig természetesen már a hivatalos megjelenés előtt rajongói kedvenc lett. Szerencsére egyáltalán nem ül le a lemez, a még másfél percet sem elérő No Warning egy nagyon pörgős ébresztő az album közepénél, az Evolution Machine doomos riffje pedig az egyik legzúzósabb tétel az egész anyagon, ami simán felér a Blood Farmers jobb pillanataival is. Az ötletesen elkeresztelt Triplanetary szintén a rövid és pörgős vonalat erősíti, a fő tételnek szánt The Last Question a majd’ négy perces levezetésével pedig egészen elképesztő hangulatot varázsol.

2014-ben a Fu Manchu nemhogy nem lett unalmas, hanem teljes erővel egy igazán tökös lemezzel tértek vissza, amire minden bizonnyal jobban fogunk emlékezni még évek múlva is. Aki esetleg nem ismerné a zenekar munkásságát, szintén bátran ajánlható, hiszen a gyors és pörgős dalok mellett ugyanúgy megtalálhatóak a keményebb, doomos beütésű számok és a lassabb, rockosabb tételek (pl. Anxiety Reducer) is, így a hallgató mindenből kap egy kicsit. A bevezetőben említett trilógia nagyságához ugyan nem ér fel, egy határozottan kellemes hallgatnivalót kaptunk, amit a hamarosan bejelentésre kerülő EU-turné jegyében remélhetőleg itthon is átélhetünk élőben. 8.5/10