A német Fornost neve ismerős lehet egyeseknek, elsősorban azoknak, akik a black metált nem csak felületesen érintették, hiszen sikeren álltak helyt a Burzum Tribute Visons-ön anno. A pagan-folk zenekar 97-ben alakult Falkensee-ben, megjelent 2 demójuk és egy splitjük a szintén német Vargulf-fal, majd 2003-ban Nebelfee Klangwerke kiadta azt (1000 db, digi-pack), amiről most olvasol. Azonban a terjesztés nagyon undergroundra sikeredett, egy évvel rá a Deviant Records kiadta limitált fehér LP-n 2 bonusz dallal mindössze 287 db-ot… Majd a Hammerart (akik nekem is küldték) beleuntak a tétlenségbe és belekezdtek a ma igencsak divatos (s ilyen esetekben előnyös is) archiválásba, melyet természetesen remaszterizálással kötnek össze. Ezzel semmi bajom sincs, ha nem basszák el se a hangzást, se a borítót, ez esetben minden remekül sikerült, és végre elérhetővé vált (a szemfülesebbjének — csak 500 db-ot adtak ki) az azóta székhelyét Berlinbe áttelepítő banda.
A
Fornost az a fajta black metál, amely egyszerre dolgozik a régies időkből (itt ott érzek egy kevés korai thrash-black ízt, pl. a
Towards The Fall Of Time vagy a
Bustum) a népzenei motívumokkal (erre nem hoznék pl-át, mert az egész lemezt átölelik) és amellé párosuló akusztikus részek is gyakoriak és élvezetesek. A vokál szépen váltakozik a varjú dombi károgás, a jajveszékelés, beszéd és tiszta ének között, éppen ezért állandó a körforgás, a belassult és dinamikus témák egymást érintik, melyet aztán sebes vágta tép szét, hogy egy kis akusztikus álmodozással előröl kezdődjön minden. A
Fornost valójában egyetlen ember alkotása (nem is olyan meglepő ez, ismerve a black metal scenét…),
Draug csinál, tehát mindent, azonban vendégzenész társai sokat segítenek, hogy minden olyan legyen, amilyen lett… milyen is? Amiről mindenképpen szót kell, hogy ejtsek, az a művészi és bámulatos légköre, ami körülveszi az egész albumot és elvarázsol… szép megoldásokkal, de mindvégig maga alatt vonszol egy kietlen és rideg, dér és köd lepte, sötét ambientet, melynek hangjai csak kevés helyen érezhetőek igazán (pl.:
Bustum vagy a
Call Of Nergal és az
Outro), egy csipetnyi középkor is forrong benne (lásd.
Amorph kezdése), meg persze némi lírikus tartalom, ami meglehetősen militarista (lásd. a
Namenlos kezdését), kétségbeesik és hadakozik, máskor, pedig a halhatatlanság után sóvárog…
Sokan hasonlítják zenéjüket a
Burzum-höz, azon belül is a megismételhetetlen 96-os
Filosofem-hez, melynek van némi relációja, de mindketten másképpen mélyek, a
Filosofem esetében a megfoghatatlan egyben a végtelen is, míg itt a megfoghatatlan, azért nem érzékelhető, mert egy hideg és ködös éjszakán az erdő közepén ébredünk, meggyötört vénáik gyémánt könnyeket szülnek, artériánk megkeseredve, szánk kiszáradva és beleveszünk a saját leheletünkbe.
Hihetetlenül változatos és szépen felépített anyag, melyben a szomorú dallamok és a népzenei hatások remekül párosulnak a Black metál által már jól ismert zenei megoldásokkal, élvezetes perceket tartogat a
Der Wind hat mir ein Lied erzählt (A szél egy dalt mesélt) a műfaj szerelmeseinek. Egyszerre kapunk gyönyörű és kellemes dallamokat, borongósakat, és kevésbé szomorúakat, brutális sebességet és lassú vonaglást, azonban egy maradandó; a süvöltő szél, a vonyító farkasok, a Hold a fejünk felett és az éjszaka, mely körbe vesz, s lassan eltemet…
92%
Fornost @ Myspace.com
