Fit For An Autopsy – Hellbound

Tracklist:

01. The Greatest Gift Of The World
02. Still We Destroy
03. Thank You, Budd Dwyer
04. Do You See Him
05. Tremors
06. Dead In The Dirt
07. There Is Nothing Worth Keeping
08. Mother Of The Year
09. Children Of The Corn Syrup
10. The Travelers

Műfaj: Deathcore

Támpont: Through The Eyes Of The Dead, I Declare War

Hossz: 37:07

Megjelenés: 2013. szeptember 10.

Kiadó: eOne Music/Good Fight Music

Webcím: Ugrás a weboldalra

Két éve debütált nagylemezen a Nate Johnson (lásd még Through The Eyes Of The Dead és/vagy Premonitions of War) által vezetett FFAA, méghozzá igen impozánsan. Ha valaki esetleg lemaradt róla, három szóban így lehetne azt az anyagot jellemezni: letépi az arcod. Azóta a ritmusszekció leváltásra került, és az új fiúknak (Shane Slade basszer és Josean Orta dobos) nem kis dolgot kellett véghezvinni, ha az volt a céljuk hogy az elődök által diktált gyilkos tempót megtartsák, ne adj isten, fokozzák. Eleinte ez lehetett a kérdés a Hellbounddal kapcsolatban, ám az anyagot hallgatva teljesen más kérdések merülnek fel az emberben.

Akik az első lemez kíméletlen pusztítását várják a Hellboundtól, lehet, hogy csalódni fognak. Nem, nem lett popzene ez az anyag sem, sőt, ahol kíméletlennek kell lenni, ott kíméletlen is – talán még durvább is, mint a debüt, ami azért elég derekas teljesítmény. Azonban most nem csak ezzel találkozni a dalokban, hanem olyan kiállásokkal is, amelyek elsősorban az Ulcerate-re emlékeztetnek – erre példa mondjuk a beharangozóként kidobott Do You See Him. Ezek a részek jelentik az egyetlen újdonságot az FFAA zenéjében, azonban ennyi is elég markáns változást jelent, lévén sok ilyen belassulás/elszállás van, és sokat hozzáad az amúgy is elég mizantróp hangvételű album atmoszférájához. Ráadásul a srácok amúgy sem felejtettek el dalokat írni, így az olyan számok, mint a Thank You, Budd Dwyer, vagy a There Is Nothing Worth Keeping nagyon szépen hasítanak, ha kell, de a breakdownok is teljesen a helyükön vannak (mondjuk ebből a szempontból a csúcs a Mother Of The Year). A jó dalokon pedig sokat dob a lassan már alapkövetelménynek számító brutális hangzás (de ez nem meglepetés, már a The Process Of Human Extermination is állatul szólt).

A korongon amúgy vendégénekesek sora szerepel, így feltűnik CJ McMahon a Thy Art Is Murderből, Vincent Bennett az Acacia Strainből és Danny Leal az Upon A Burning Bodyból – közülük Vincent pársoros szereplése a legemlékezetesebb a rettenetesen gagyi címmel “megáldott” Children Of The Corn Syrupban. De ha már a lírai mélységeknél tartunk: Nate szövegei ismét elképesztő mennyiségű gyűlöletet árasztanak magukból, és ezt itt is sikerül hozni, és valahogy itt az ilyenek sokkal jobban ütnek, mint például a Carnifex utolsó anyagán, és a zenével is remekül sikerül ezt összekapcsolni (a Do You See Him “And maybe I’m a cynic” kezdetű monológja a csúcspont a szövegtől függetlenül is a lemezen, illetve a There Is Nothing Worth Keeping is kiemelkedő). 2011-ben az év egyik (sőt, inkább a) legbrutálisabb deathcore anyagát hallhattuk a kvintettől, és ez bizony 2013-ra is áll, hiába vagyunk már túl egyArsonists Get All The Girlsön, vagy egy Hester Prynne-en, és ezáltal valószínűleg az is eldőlt, hogy az FFAA napjaink legbrutálisabb deathcore zenekara – persze azért ott vannak a nyomában a riválisok is (I Declare War – bár ők a self-titleddel eléggé elvétették a lécet – , Thy Art Is Murder).

9/10