Fish – First Of Many

Talán kevés olyan zenekar van Magyarországon, amely több, mint hét éves zenélés után, debütlemez nélkül akkora rajongótáborral rendelkezne, mint a budapesti Fish. Hiszen a Fish! talán észrevétlenül, de helyet szerzett magának a magyar zenei színtéren, évek óta állandó résztvevői a nagyobb fesztiváloknak, rendezvényeknek országszerte. Ennek több oka is van, egyrészt a Fish! idáig a bulizene kategóriájában kiválóan működött, másrészt pedig a dalok kiforrottsága nem ért el olyan szintet, hogy hamarabb lemezzel próbálkozzanak, megelégedtek az egy-két évente megjelenő válogatáslemezre felkerülő számokkal, demókkal. Ezek a jelek alapján a zenekart könnyen el is könyvelhetjük egy kevésbé lényeges, és fontos hazai bandának, ami helytelen, mert ez hálistennek nem igaz.

Ahogy korábban is említettem, a kollektíva több, mint hét éve jelen van a hazai zenei színtéren, de mindeddig várni kellett az első, stílusukat definiáló lemezre. A nagylemez felvételei végül tavaly év végén készültek a Heaven Street Seven billentyűsének új stúdiójában, s az anyag szponzora pedig nem más volt, mint az NKA hazai zenekarokat segítő „Pankkk!” programja. Hosszas várakozás után végül az új, feltörekvő multi, a CLS gondozásában jelent meg március elején a ”First Of Many” címre elkeresztelt debütlemez.

Mégis hogy definiálnám a Fish! zenéjét? Saját meghatározásuk szerint hardpopot játszanak, ahol széles palettán megjelenik az összes fontos zenei ág a funkytól kezdve a heavy metálig. Ezt a kicsit felületes jellemzést kiegészítve a Fish! egy elsősorban ritmusos, funky-s rockzenét játszik, erős Faith No More és Incubus hatásokkal, s nagy kedvenceikként kiemelik Jamiroquait, és a Red Hot Chilli Pepperst is.

Nagyon szép, és ötletes bookletben vehetjük kézbe a lemezt, már külsőre teljesen európai, nem csoda, hisz az artworkot Bedooo.com készítette. A booklet is szép kivitelezés, a lemez rendesen szitázott, profi munka. A Get Kicks első ütemein hallható, hogy egy ötletes, lendületes zenekarral állunk szemben, és, ha még az eredetiség néha kétségbe is vonható, a hangulata teljesen ott van. A dobok tisztán és ritmusosan szólnak, a fülesem a fejemen csak úgy lüktet az energiától. A hangzás azonban érdekes, nem tudom, szándékosan lett-e így keverve, nagyon előtérben van ugyanis az ének és a dob, a gitárok pedig kissé vissza vannak szorulva. Ezt nem tudom másképp értékelni, mint egy szándékosan élő, bulihangulatot megcélzó, koncepciózus keverést, ami egy kicsit szokatlan lehet a metálosabb fülűeknek, azonban egyátalán nem hiba, sőt, egyenesen jó ízt ad a muzsikának. A nóta egyébként egy impulzív, dallamos, kellemes, fülbemászó énektémával összerakott, kiszámítható, mégis jóleső megoldásokkal teli dal.

A Pieces egy szintén énekelhető, kicsit Mike Pattonra emlékeztető refrénnel, igazi koncertnóta. Kovács Krisztián énekes nagyon jól bánik a hangjával, de néha azért érezhető, mintha küzdene a hajlításokkal, ami azért meglepő, mert koncerten ilyet nem nagyon hallani tőlük. Ha van szám, amiről letagadhatatlanul az az érzés jut az eszembe, mintha egy Real Thing korszakbeli Faith No More-t hallanék, akkor a B.I.N.G. az. Zseniálisan hangulatos szám, igazi popos refrénnel, füllel hallható virtuóz basszustémával, ahol még a kicsit béna rappelést is el lehet felejteni. A Not Enough egy teljesen új oldalát mutatja a zenekarnak, lendületes, de mégis koncepciózusabb szám, egy nagyon ötletes intrelűddel a végén. A lemez egyik csúcspontjaként értékelhető a Shine c. szám, amely teljesen szokatlan, melankólikus, gondolkodtató szövegű, érzelmes szám. Innentől fogva aztán életre kel a lemez, az eleinte egy kaptafára tűnő, bulizós hangulatú anyag hirtelen egy komolyabb oldalát mutatja, ilyen a bprnr válogatáson is megjelent Are You Away?, tisztán kihallható, pattogós basszustémával, lendületes gitárjátékkal. A Say It Again a maga lágyabb refrénjeivel is odatesz rendesen, de az igazi meglepetés számomra mégis a Fired volt, amely egy kellőképpen disszonáns, szokatlan dallamú nóta, egyetlen nűansznyi hibával, véleményem szerint ugyanis hallhatóan hamis a refrén. A korong végére pontot egy feldolgozásnóta tesz, és itt azt hiszem egy pillanatra illene megállnom. Leszögezném, nem szeretem a cover albumokat, sem a túlkapott feldolgozásokat, s az utóbbi évben az egyetlen amit viszonylag többet hallgattam, az a Deftones Lynyrd Skynyrd nótája volt. Ez viszont mégis egy különleges darab, ugyanis a zenekar nem kisebb zenésznek tesz tiszteletet, mint a Beautiful South-nak, a Dream a Little Dream of Me c. opusszal. Ötletes, kidolgozott munka, kiemelném a gitáros páratlan játékát, illetve az üvöltéseket a nóta végén. Kiváló befejezést ad az egész lemeznek, és egyszerre azt is bizonyítja, hogy nem elveszett ötlet feldolgozásokat készíteni, pláne, ha olyan örökéletű és univerzális zenei világról van szó, mint amit a jazz képvisel.

Összességében elégedett vagyok, hiszen úgy tűnik nem volt hiába ennyit várni a Fish! első nagylemezére, azonban, ha szigorúbb szemmel nézzük a dolgokat, nem hibátlan munka. Magyar szcénában a korong kiváló, nemzetközi szinten azonban lenne még hova gyúrni. A hangzás nagyon merész, a dallamok ötletesek, a tagok egytől egyig ügyes zenészek, és minden jel arra utal, hogy nem hiába övezi nagy tisztelet a zenekart. Ugyanakkor, ha azt az oldalát nézzük a dolognak, hogy ez a lemez tulajdonképpen a koncertek hangulatát visszaadni készült, akkor végülis egy hibátlan, hangulatos, szórakoztató anyag lett belőle. A Fishnek tehát kétségtelenül helye van a hazai rockzenében, hajrá halak!

Értékelés: 10/8