Falcongate – Disappear Here

Ciki, nem ciki, a gyulai Falcongate új lemeze már hónapok óta kinn van, mire foglalkozunk vele. Aki lemaradt volna, van ez a pár srác, akik már több, mint egy évtizede együtt zenélnek, s bár mindig itt voltak, most raktak össze egy olyan anyagot, amivel berobbantak a magyar zene főáramába. Egy hétig ingyen le is lehetett szedni az albumot, aztán gyorsan elhúztak Kínába turnézni, amit jól felvettek videóra. A triviát félretéve, bármennyire is szeretem ‘utálni’ a honi zenekarokat, a Disappear Here kibabrált velem. Mert erősen kezd, mert profin szól, mert pörgős, mert hibátlan az angol, mert fogós, s mert jó. Sőt, olyannyira jó, hogy nemzetközi területen is bőven megállhatná a helyét, mert ennyi év tapasztalat után sikerült tényleg olyan számokat írniuk, amiktől az ember remény-csontja bizseregni kezd. Szólhatnék szuperlatívuszokban, hogy végre egy banda, aki megmutatja, aki megcsinálja, feltör, zúz, forradalom minden koncert, megváltja a világot, hozsánna. Szólhatnék, amíg a lemez bele nem vasalja az arcomba a rút igazságot:

Hiába a demonstrált profizmus, hiába az áldott nagy lehetőség, a Falcongate ennek ellenére magán viseli azokat a gyermekbetegségeket, amik miatt magyar banda tartósan semmiképp sem emelkedik piedesztálra határainkon kívül. Hiába a tökösen összerakott zene, ha a vokál kedvéért visszavesz a tempóból, ha biztosra mennek, s azt a receptet követik, amikből itthon meg lehet élni, viszont a mostani fővonal már jórészt kinőtte. Hiába van meg a képesség az igazán gyomró vágó énekekre, ha háttérbe vannak szorítva, helyenként kitúrja őket egy-egy törnofmájndi megoldás, effektelés, meg a szürke dalszövegek. Azért szögezzük le, ez nem egy rossz lemez, de elszomorító, hogy mennyivel jobb lehetne. Több mersszel, kifelé tekintve, nem a hazai élvonalhoz hasonulva, hanem a mindenséghez mérve – mert hiába kellemes meglepetés (hibáival együtt az egyik legjobb korong idén), nem ez a váltás váltja meg a világot. Mert a Falcongate előtt most két út áll: az egyik a tisztás, imidzsbandás, vocoderes rock-sztáros önámítás, amit a Credits videója mutat, a másik meg ez. Bárhogy is legyen, én szurkolok nekik, s mihamarabb összeszopok egy koncertjegyre. 7/10.