Ez már nem ugyanaz a sztori – meghallgattuk a The Story So Far új lemezét!

Nem fogok zsákbamacskát árulni: az év eddigi legnagyobb csalódása számomra a lemez. Sajnos a srácok elindultak egy olyan irányba, ami abszolút nem fekszik nekik, ezúttal nem sikerült akkora slágereket összehozni, mint az előző felvételeiken. A lemez hallgatása közben végig olyan érzésem volt, mintha egy végtelenített dalt hallanék, semmi megjegyezhető téma, vagy ragadós énekkiállás nem maradt meg bennem, ami felett talán még szemet is hunynék, ha lenne egy bizonyos hangulata a daloknak, de ez is hiányzik, az elszállósnak tervezett részek is inkább fárasztónak és lagymatagnak hatnak, mintsem atmoszférateremtőnek. Két dalt tudnék kiemelni maximum, az egyik a már korábban bemutatott Nerve, ami viszont egy lendületes és szerethető pop-punk dal, amiben tényleg fellelhetőek azok a jegyek, amik miatt szerethettük a zenekart, a másik ilyen szám pedig a Heavy Gloom, ami szintén egy remekül eltalált tétel, megjegyezhető, énekelhető refrénnel és végre jó énektémákkal, amikből egyébként sajnos igencsak hiány van a lemezen. Parker Cannon a stílus egyik legjobb énekese erőteljes hangja miatt és ezt eddig jó vokáltémákkal koronázta meg, sajnos ezúttal ez sem jött össze, mindenhol elég egyszerű dallamokat hallhatunk tőle (leginkább újrahasznosította az eddigi lemezeiken hallható témáit). Személy szerint nem igazán láttam (vagyis hallottam) fantáziát benne, de ez a dalok tempójára is igaz, végig ugyanabban a középtempóban „hömpölyögnek” az egyes szerzemények, ezzel is adózva az egyhangúságnak, ami sajnos nem mondható erénynek. Simán belefért volna egy-egy gyorsabb szám is (hiszen a zenekarra mindig is jellemző volt egyfajta „pozitív düh”), ahol inkább a punk felé kacsintanak ki, ezzel is megakadályozva, hogy unalomba fulladjon az egész. Érezhető a törekvésük arra, hogy ezúttal egy új irányba induljon el a zenéjük (a pop-punk alap megmaradt, de a dallamos hardcore elemeket felváltották a különböző alteres megoldások), de első próbálkozásra ez most nem igazán jött be, mindenesetre én semmiképp nem mondok le róluk, tettek már le annyit arra a bizonyos asztalra, hogy ne temessük őket az első gyengébb lemez után. Remélhetőleg rájönnek erre ők is, és visszatalálnak arra az útra, amin elindultak. és ami a leginkább fekszik nekik. A pontszám talán annyira nem is negatív, de tőlük ennél sokkal, de sokkal többet várok. 5\10