Everything In Slow Motion – Phoenix

Tracklist:

01. Get Out
02. Speak (feat. Christian Lindskog)
03. Poison
04. Most Days
05. You Are
06. Numbers
07. The Fool
08. Come Down
09. Remember No More
10. Proxima (feat. Holly Ann)

Műfaj: poszt-metál, poszt-rock, rock

Támpont: A Hope For Home, Hands, Your Memorial

Hossz: 50:25

Megjelenés: 2013. december 10.

Kiadó: Facedown Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Több, mint két éve jelent meg a Hands búcsúlemeze, a Give Me Rest, amely egyértelműen a banda legjobb alkotása lett, olyan hangulattal megáldva, ami nagyon gyorsan magába szippantotta az embert, ha szánt rá egy kis időt. Sajnos megtörtént, ami minden banda életében eljön előbb vagy utóbb és az album kiadása után szinte rögtön bemondták az unalmast és míg Josh Silbernagel dobos megalapította az igencsak gyenge Glowert, addig a banda agyának számító Shane Ochsner az Everything In Slow Motionbe mentette át a Hands örökségét, először csak egy kétszámos kislemez, most pedig egy egész nagylemez formájában.

eism-phoenix

A legnagyobb kérdés természetesen az volt, mennyire viszi tovább azt a vonalat, amelyet a korábbi bandájával abbahagyott és képes lesz-e egyedül is magas minőséget produkálni 10 számon keresztül. Szerencsére ő is tudta mi az, ami a Give Me Restet és a korábbi Hands lemezeket sikerre vitte, így megmaradt minden, amiért azokat szeretni lehetett: a súlyos és beforgató poszt-metál részek, az ezeket váltó „elszállós” énektémák, a belassult döngölés, az okos kiállások vagy épp az ordítások sokszínűsége  emeli a Phoenixet a hasonló stílusú lemezek fölé. Még az album hangulati szerkezetét is sikerült átemelni, ezzel együtt pedig az egész album szétrobban az érzelmektől. Nem a legsötétebb poszt-metál zene, amit valaha hallott az ember, mégis képes nyomasztó lenni, ha arra van szükség. Az első négy dal után egyébként kicsit feloldódik ez a kissé depresszív aura, de ettől nem veszítik el a varázsukat a dalok. A kiváló kétgitáros megoldások pedig arról is gondoskodnak, hogy az erre érzékenyek se hagyják abba a lemez hallgatását az első dalok után. Ezek miatt nem érzi azt az ember, hogy ez egy ember szólóprojektje, hiszen annyi ötletet és változatosságot sűrített össze ebben az 50 percben Shane, amellyel sok bandát simán megszégyenít. A dalszövegek az önmagával és hitével küzdő ember segélykiáltásai lettek, melyek hihetetlen őszinték és szívbemarkolóak, érzelmi töltetüket pedig tökéletesen vissza tudja adni a száraz, torokból jövő ordításaival, vagy épp a mély „gyomros” hörgéseivel. A tiszta énekre sem lehet panasz, mind a hangszín, mind a dallamok rendben vannak, nem tűnnek erőltetettnek sehol sem. Egyetlen gyenge pontja a lemeznek a lemez közepén tanyázó Numbers, amely közel 7 perces hosszával és lassú tempójával igencsak megakasztja az addig  (és utána is) szépen folyó albumot. Ha ezen túl tudunk lépni, akkor az év egyik (ha nem A) legjobb lemezével gyarapodhat a gyűjteményünk, amely remélhetőleg nagyobb figyelmet fog kapni a jövőben, hiszen ritka az ennyire minőségi és hangulatos alkotás mostanában.

9/10