2022. szeptember 9.
Tracklist:
1. Viharsarok II.
2. Illetékesség hiányában
3. Álomvilág
4. Társadalmi megújulás operatív program
5. Másik Magyarország
6. Viharsarok I.
7. Vénuralom
8.Rossz vallás (Hazug demokráciához)
9. Altató
10. Órák
11. Szertefoszló álmok között tisztán lásd a sivár jövőt
12. Társadalmi AIDS
13. Kapcsolat
14. Millenium
Műfaj: fastcore, grindcore, hardcore punk
Támpont: PFA, Magrudergrind, Weekend Nachos
Hossz: 18 perc
Megjelenés: 2022. augusztus 31.
Kiadó: Szerzői kiadás
Webcím: Ugrás a weboldalra
Pont az elmúlt hónapban vettem elő az Another Way legutolsó nagylemezét, Az idő rövid történetét, és akkor sikerült csak konstatálnom, hogy majdnem tíz éve jött ki az anyag. Tíz év csak úgy elröppent, pedig mintha tegnap lett volna, hogy az Aranykorba’ dallamát lábdoboltam a buszon, suliba menet. Oké, volt azóta egy zseni kislemez is, de az a hat perc édeskevés volt – mondjuk a békésiektől pont nem. Így el is kezdtem agyalni, hogy most, amikor a mi generációnk számára eddig nem tapasztalt lejtmenet sújtja az országot, az árak az egekben, az életszínvonal a béka segge alatt, most milyen dalokkal tudnának előrukkolni a srácok?! Azt hiszem, erre szokás azt mondani, hogy lottóznom kéne: mintha csak meglátták volna az égre vetített O1G szimbólumot, úgy robbant be (számomra) szinte a semmiből a Csillagok kutyaláncon a nyár legutolsó napján. Ha van valami, ami az őszi/téli rezsiszámláknál is jobban gyomron fog talpalni, az ez a lemez.
A viharsarki triótól eddig sem állt messze, hogy a dalszövegeikben megjelenítsék az országot átszövő fanyarú hangulatot, az embereket mardosó kilátástalanságot és úgy en bloc a saját mentálhigiénénk érdekében vívott harcainkat. Ami viszont a Csillagok’-on hallható, az egy egészen új arca a bandának – mármint ami a mondanivalót illeti: ennyire direkt módon rendszer- és társadalomellenes dalok még soha nem születtek tőlük, vagyis nem ennyi és egy helyre összpontosulva. Ehhez kiváltképp jól asszisztál a srácok kendőzetlen fastcore-ja, pár dallamosabb, punkosabb epizódot leszámítva (Társadalmi megújulás operatív program, Viharsarok I., Kapcsolat stb.) az egész lemez végigcsörtet rajtad, mint rapidtörvény a katásokon. Tehát zeneileg nem sok újdonság van (leszámítva a lemez zárását, de ne rohanjunk annyira előre), és hát fene a pofámat, de nekem nagyon is bejön, hogy a körülmények, a DIY-hozzáállás és a műfaji sajátosságok ellenére igenis korrekt a hangzás, nem pedig olyan, mintha valaki egy bekapcsolt VHS-lejátszót erőszakolna meg épp egy sikátorban.
A 14 dal nagyjából minden olyan lényeges tényezőt érint, ami a jelenlegi kor rákfenéje: gyűlölködés, agymosás, eladósodás, aláásott oktatás, megfizethetetlen ingatlanok, kiöregedő társadalom stb. Valószínűleg ebből a szempontból a Joker a Társadalmi AIDS című szám, ami mindezt és még többet is csak úgy az arcunkba ömleszt. Ahogy pedig haladunk a lemezen keresztül – hiába nem beszélhetünk ordas nagy játékidőről, az egész anyag nincs húsz perc -, úgy válik egyre kényelmetlenebbé a tudat, hogy tényleg mennyi és mennyi mindent lehet a magyar ember torkán lenyomni úgy, hogy még csak sót se kér a tál szarhoz, amit elé hajítottak. Egy anyázás a Facebookon, egy bazmegolás a közértben az árakat látván, és mindenki folytatja tovább az életét, mintha minden rendben lenne. Pedig semmi sincs, ez a lemez pedig csak egy szikra az elnyomott társadalom dühét megtestesítő tűzvészben. A lemez vége felé több meglepetést is ránk szabadítanak Bandiék, pl. egy korábbi albumuk, a Szertefoszló álmok… egy dal formájában reinkarnálódott, illetve az utolsó tétél, a Millenium egy rapszám. Igen, nem olvastad félre, a srácok egy minimalista beatre köpik a szöveget, ami ha belegondolunk, nem is akkora váratlan move, lévén a punkon és a hiphopon kívül nem igazán van még olyan műfaj, ami ennyire nekimenne a társadalmi felosztottságnak. Minekutána pedig a Carson Coma is kap egy random beefet, nehéz nem mosollyal az arcomon zárni a lemezt. Holott leginkább sírnunk kéne.
Az Another Way nem váltja meg a világot, de valószínűleg nem is volt célja. Ha a Csillagok’-nak sikerül legalább egy-két kötőNERtya-gyulladásos szempárt felpattintani, már megérte az egész. Nagy valószínűséggel nem ettől a lemeztől fognak utcára vonulni a népek, de ha már semmink nem marad, legalább az emberségünket őrizzük meg: ahogy az album dalai is hangsúlyozzák, ne egymáson töltsük ki a haragunkat – ha már ki kell -, hanem az(ok)on, aki(k) felelős(ek) érte. Ismerjük fel, melyik oldalán állunk a láncnak, és ha úgy van, ne féljünk elszakítani. 8/10