Egyek közülünk – a Nails megint megcsinálta

Utólag visszagondolva Todd Jones egyik legjobb döntése volt, hogy 2009-ben életre hívta a Nailst (a Terror, Carry On és Betrayed zenekarokban nyújtott asszisztálása mellett). Már az Unsilent Death lemeznél érezni lehetett, hogy itt valami fantasztikus dolog van kibontakozóban, majd három évre rá az Abandon All Life-fal egy olyan anyagot csináltak, amit még a legelvakultabb rajongók sem hittek volna. Ezek után nehéz volt elképzelni, hogy hova lehet ezt a színvonalat emelni, de úgy tűnik, a Nails nem tud hibázni. 

Ismét három évet kellett várni egy újabb nagylemezre, de bőven megérte. Időközben a srácok átcuccoltak a Nuclear Blast kiadóhoz, producerükön viszont nem változtattak. De még milyen jó, hogy nem változtattak, ugyanis a Converge-gitáros Kurt Ballou olyan félelmetes hangzást biztosított a lemeznek, amire nagyon kevesen számítottak. Ritkaság az a precíz, telt, nyers erőszak, ami az anyagon megszólal, miközben Kurt szépen lassan korunk egyik legjobb keményzenei producerévé növi ki magát. Élményszámba megy a gitárok tömör, agresszív hangzása, Todd őszinte, lecsupaszított brutalitása, és a no bullshit attitűd hármasa azonnal leigáz. A Nails eddigi leghosszabb lemezét tisztelhetjük a You Will Never Be One of Usban a maga 22 percével, ami pont ideális egy ilyen alkotáshoz. Egész egyszerűen az anyag annyira intenzív, hogy a végére elfárad a hallgató. A címadó dal olyan energiával mászik az arcunkba, hogy nemigen tudunk vele mit kezdeni, az ezt követő sorozatos ütések pedig biztossá teszik az egyoldalú mérkőzés kimenetelét. Az olyan tételek, mint a Find To All, a Violence Forever vagy a Parasite tökéletes kegyetlenséggel zilálják szét a hallgatót, a Nails pedig e tekintetben csúcsteljesítményeket produkál. A lemez folyamatos pulzálásával jutunk el a zenekar történetének leghosszabb dalához, a They Come Crawling Backhez, egy középtempós tétellel színesítve az amúgy sem fakó összképet. Ez a zenekar tömöríti mindazt, amit ebben a stílusban szeretni lehet: hardcore punk és metal (többek között Slayer és társai) keresztezésével egy őszinte, agresszív, zsigeri őrjöngés a harag és érzelem háborgó óceánján.

Az előző lemezhez képest egy kompaktabb, brutálisabban megszólaló, összefüggő koronggal lepték meg a hallgatóságot, melyen egészen elképesztő energiák szabadulnak fel, lehengerlő, ösztönös előadásban. Ez a zenekar lemezről-lemezre teljesedik ki, és amikor már azt hisszük, hogy nincs hova fejlődni, egy újabb Nails-korong bizonyítja az ellenkezőjét. Kíváncsian várjuk a következő lépcsőfokot, ugyanis innen visszaesni már nemigen lehet. A kaliforniai trió harmadik nagylemeze egy gyönyörű borítóval, 22 perc elemi pusztítással, és ellentmondást nem tűrő hangvétellel mutatja fel a középső ujját a mai önző, elitista pózereknek. 9/10