Egy hosszú út kezdetén – íme a Mapmaker debütalbuma

Az indianapolisi formációt tulajdonképpen a Bacca fivérek által vezetett Contortionist (egy újabb) kistestvérének is lehetne nevezni, ugyanis nagyon sok hasonlóságot mutat annak debüt lemezével, az Exoplanettel. Az egyik legnagyobb hasonlóságot a lemezt körüllengő atmoszféra adja, amely a különböző szélsőséges érzelmi világok használatából fakad. A lassú breakdownokban és deathcore-os riffelésekben felgyülemlett dühöt ellensúlyozza a hangulatos, ám ugyanakkor nyugodt elszállásokat, ezek végig egyensúlyban maradnak. Az utóbbiak jelzik igazán, hogy a zenekar nem holmi x+1-edik formáció, hanem egy vízióval rendelkező, technikailag képzett csapat. Talán a legjobb példa erre a korongot nyitó Genesis esete, a lassú, fület gyönyörködtető, ám ugyanakkor feszültségfokozó intrót keményebb taktusok váltják, amelyet egy bólogatós breakdown követ, majd ezután visszatér a kezdeti téma és innen építkezik tovább hasonló elven egészen a szám végén található katarktikus végkifejletig. Ezek és a többi számon is hasonló elven felépülő szerkezetek nem véletlenszerűen vannak egymásba kapcsolva, hanem egy koncepciót követnek, így egy izgalmas ívet adva a hallgatóságnak.   Ugyanakkor sokszor lehet azt érezni egyes breakdownoknál és gyorsabb részeknél, hogy már korábbi számokban szerepeltek, így a lemez hallgatása során nem egyszer tapasztalhatunk unalmat. Ezeket egy szólóval vagy egyéb virgázással próbálják elfedni, azonban ezek hatása csak pár hallgatásig tart. A lemez fontos részét képezi a billentyűk használata, egy-egy riffbe teljesen új erőt tud tölteni (Miasma), továbbá sehol sincs az előtérbe tolva, ugyanakkor tudnánk, hogy ha azok nem lennének ott az adott rész sokkal kevesebb lenne. A lemez egyik legkellemesebb pozitívuma a basszusjáték – nagyrészt követi a gitárokat, azonban bizonyos részeket nagyon szép díszit, máskor kiemelkedik egy jó dallammal (Created). A vokál stílusa a már jól kitaposott úton közlekedik, itt sajnos nem kapunk újdonságot, talán a dallamos ének jó arányban eltalált használata jelenthet felüdülést. A szövegek egy sci-fi koncept témavilágot hordoznak, amelyekben az emberek próbálják tökéletesíteni az életet azzal, hogy az általuk alkotott technológiát egyesítik az elmével. A történetet több fejezetre lehet bontani: az elsőben a mechanikus humanoidok teremtését és fejlődését meséli el, a másodikban azt a pillanatot rögzíti, amikor ezek öntudatra ébrednek. A harmadik, és egyben végső fejezetben az emberiség egy szerkezettel egyesíti ezeket a gépeket az elméjükkel, így irányíthatják az élet minden mozzanatát és elérhetik az örök életet.

A lemez értékelése nem egyszerű – bár a nagy elődöktől sok elemet emel át, mégis azok használata már sejtet egy még kifejlődőben lévő egyéniséget, ami remélhetőleg a következő hangzóanyagra már be fog érni. Ettől függetlenül az Automation egy igazán jól sikerült bemutatkozó anyag lett, sok hallgatás után biztos a közeli barátság kialakulása! 8/10