Earth Crisis – Breed the Killers

Amitől ma sokan megcsömörlöttek, és fanyalognak rá, egykoron unikum volt. A hardcore és a metal ötvözése egykoron olyan bandák szekerét lódította meg a 90-es évek elején, mint például a Biohazard, és az Earth Crisis. Súlyos, arcba mászó hangzás, földbedöngölő középtempós ütemek és a frontember gyűlölettől fröcsögő ordibálása. Azóta ez a műfaj (is) megszelídült, tucattermék lett belőle, profitorientált tinédzser rockzenészek életcélja, akiknek hála az eszmei lényeg kiveszett, de van helyette világfájdalom, emós borongás, édeskés skandináv dallamok, és nagy adag ötlettelenség. Hardcore és metal viszont sehol.

Itt van viszont 5 srác Syracuse-ból (USA, NY), akik még hittek abban, amiről énekelnek. SXE, állati jogok, egészséges életmód, és minden, amiről követőik az új évezredben csak a TV-ben hallottak. Adottak tehát az igazi, hamisítatlan NYHC gyökereik, de ennyire azért nem egyszerű a képlet, ahogyan az utolsó, feldolgozásokból álló lemezből ki is derül, hatásaik között ott van természetesen a thrash-császár Slayer, a Rolling Stones, a nyugati parti művelt punk éllovasa, a Dead Kennedys, és érdemes megemlíteni a Led Zeppelin-t is. Érdekes összeállítás. Húsbamaró riffek, földbe döngölő súlyok, Karl Buechner acsarkodása, és a depresszív, életnegatív filozófia. Elvégre ez egy elbaszott világ. A Breed the Killers a harmadik nagylemez, és kivételesen, növekvő sikerükre való tekintettel a Roadrunner-nél jelent meg, majd miután kiderült, hogy ehhez a kiadóhoz kicsik még, menesztették is a bandát. A lemez értékéből ez semmit sem von le, éppúgy fontos, mint elődje, a Gomorrah’s Season Ends, de már letisztultabb. Fontos, hogy ezt is, mint oly sok mindent, úgy kell értékelni, hogy akkor, ott. Sok megoldása mai füllel elcsépeltnek, unalmasnak tűnik, de 1998-ban korántsem volt az. Gondoljunk csak bele, évek vannak még hátra a metalcore előretöréséig, de ez a banda már évekkel korábban is ezt a zenét játszotta.

Groove-okban gazdag szép jó napot! Elkezdődik a vég (End Begins), és az utazás a metalcore őskorába. Remek ugrálós riffeléssel kezdődik, rajta Karl fájdalmasan gyűlöletteljes üvöltésével, máris a sűrűjében találjuk magunkat, a Filthy Hands to Famished Mouths pedig kegyelmet nem ismerve robog végig rajtunk. A címadó tétel, a Breed the Killers sem az a lazulós típus, változatos hála a különféle ütemek felvonultatásának, kezdve a duplázós lassútól a hácésan táncra ingerlőig. Dobra, basszusra kihegyezett kezdés, majd a tetszetős alapriff elviszi a hátán az egész Wither-t. Tipikus EC nóta, egy míves szólóval, bólogatós középtempóval. Alapvetően ez jellemzi az Earth Crisis-t mindvégig, ritkán gyorsulnak be. Mint általában egy jó HC/metalcore lemez, a Breed the Killers is tele van jó számokkal, de az erre a zenére kevésbé fogékonyaknak hamar egysíkúvá válhat az ordibálás és a hasonló tempójú dalok halmozása. Nem lóg ki a sorból a Ultramilitance sem, komótosan őrli a csontokat, majd az ügyes alapokra ültetett Into the Fray mozgat meg.  Zenei vonalon a metal befolyást erősíti a One Against All a dallamos riffekkel, amik ugyan csontegyszerűek, de pont ettől jók, akárcsak a Drug Related Homicide.  Vérfrissítés az Overseers képében, lehet bólogatni, mozgalmasabb nóta következik, iszonyat húzása van a gitártémáknak, lenne mit tanulnia a mai metalcore-t játszó zenekarok többségének. Kicsit rockosabb a Death Rate Solution, persze csak ami a gitárokat illeti, amúgy jó kis paraszt HC az egész, úgy ahogy van. Kis változatosság, a Unvanquished kissé tördelt, néhol gyorsabb, néhol lassabb, majd megint gyorsabb, kőkemény metal.

Végezetül az Ecocide-ban hallhatjuk, hogy van még potenciál a lemezben, sikerült mind a 42 percet úgy végigtúrniuk, hogy nem fullad unalomba, vannak tökös riffek, állati jogok, jogosan állati dalok, és igazi tough guy feeling. Az utolsó nóta semmivel se rosszabb a többinél, a szaggatott felvezetést követően váltásokkal tarkított zúzás veszi kezdetét zsíros rifekkel, egy utolsó gyors tempóval, és vége. Egy mára kifulladt műfaj egyik első pionírjának remekbeszabott lemeze, minden tejfölösszájú Bullet For My Valentine és Killswitch Engage rajongónak hallania kell, hogy mi is az a metalcore. Földbe döngöl, pofánbasz.

10/10.