Eagles Of Death Metal – Heart On

Az Eagles Of Death Metal munkássága olyan gyorsan suhant el mellettem, mint mikor a sólyom lecsap az áldozatára. Igen, kitaláltátok: jelen esetben nem én voltam a célpontjuk. Olyannyira nem, hogy sokáig nem is hallottam róluk, csak az egyik legnagyobb sláger (I Want You So Hard) videóklipje után esett le a tantusz, hogy ezek egyáltalán léteznek. A Death By Sexy-t be is szereztem, de a lelkesedésem hamar elapadt.

Tudjátok, azt a lemezt talán csak legnemesebb szervünk kényeztetéséhez tudnám hasonlítani, fiúknál/lányoknál egyaránt. A kezdeti forrongások természetesen mindig bíztatóan hatnak: reménykedünk, hogy a másik fél jól végzi a dolgát, de később csak ülünk és egyre kínosabban érezzük magunkat – mondanom sem kell, csattanó nélkül. Akárhányszor hallgatom végig azt az albumot, mindig túl gejl az összhatás: Jesse Hughes hangja szinte mindegyik számban olyan, mint egy affektáló leszbikusé, amivel nem lenne baj, ha okosan lenne elosztva; arról nem is beszélve, hogy a lemez zeneileg sem olyan átütő és markáns, mint mondjuk az első album esetében. Bizony, az elsőn – ami a Peace, Love, Death Metal címet kapta – annyira klappol minden, hogy rongyosra ia hallgattam estéről-estére. Táncra perdített még engem is; akármelyik buliba is vittem, mindig mosolyt csalt mindenki arcára; a lányoknál is egész jó eredményeket hozott: tehát nagyon rendben van. Valami hasonlót reméltem a harmadik korong esetében is.

Ha valaki nem ismerné a zenekart, annak a dobos (csak itt) nevét említeném meg, aki Josh Homme névre hallgat, illetve olyan béna és névtelen bandákban játszik/játszott, mint a Kyuss vagy a Queens Of The Stone Age, plusz a The Desert Session kollektivát is ő fundálta ki. Társa pedig nem más, mint az előbb említett Jesse Hughes (sokak szerint a rockzene Earl Hickey-je), aki a nagybajuszos frontemberként mosolyog rád a banda budapesi koncertjének szórólapjáról. Jellegzetességük abban rejlik, hogy játékosak, egyszerűek, szerethetően ripacskodóak, Hughes orgánuma pedig mosolycsalogató. Urunk és Teremtőnk 2008. évében jelentették meg sorban a harmadik nagylemezt, aminek a borítója elsőre elvarázsolt, sok ilyen felfedezhető más műfajokban, ahol a csomagolás előrejelzi a lemez minőségét (Vulgar Display Of Power, Back In Black, Master Of Puppets, Jane Doe, Jester Race, Symbolic, stb.). A kezdetben ironikus vicczenekarnak indult projekt mára kinőtte saját határait, hogy a név ne vesszen el csak úgy a süllyesztőben.

Le kell borulnom a két agy előtt, mert amit ezen az albumon csináltak, az nem túl emlékezetes, katartikus momentumokkal teli, millióknak szóló, kritikában nagyon magas pontszámmal értékelhető muzsika, de egy teljesen felvállalható, férfiasan pajkos (a bajusz…), abszolút füstös és kocsmás rockzene. Ezek nem akarják megváltani a világot, nincs mitől függniük, és pont ezért olyan erős a Heart On is, ahogy az első kiadvány. Sok változás ugyan nincs, de a garázsos témák egyenes arányban is remekül keverednek az alternatív irányzattal, ráadásul Hughes sem erőlteti ezt a kissé buzis attitűdöt, ami alapvetően az imázsukhoz tartozik. Majdnem mindegyik számban valami extra, amelyek nagyot dobnak dalokon, ilyen pl. az ”Anything ‘Cept The Truth” tapsikolós részei; a ”Wanna Be In L.A.” softgitárja, és a háttérben megbuvó férfivokál kettőse; a ”Secret Plans” „kisiskolás” dobolása; hogy csak a legemlékezetesebbeket említsem. A ”Now I’am a Fool” a balladakedvelőknek nyújthat kis-nagy élvezetet; személyes kedvencem pedig a kissé gyári, remek zenei megoldásokkal és dalszöveggel rendelkező „I’m Your Torpedo”;

”dogs on the loose, gonna call my nameyou let guitar like a monkey, gonna lick your namemove it to the left, shake it to the rightmake some room for the daddy cuz we gonna make a living tonight”
Hogy teljesültek-e a lemezhez kötődő előzetes reményeim? Igen, teljes mértékben. Az elejétől a végéig kényeztet, és még az a bizonyos csattanó is megkerül a végére, mindenki legnagyobb örömére. A szigetes koncertjüket sajnos ki kellett hagynom múltkor, de a március 16-án megrendezésre kerülő táncmulatságon lesz mit pótolnom. Férfiaknak bajuszban, míg hölgyek számára tehenészlánynak öltözve kötelező a megjelenés.