Dystopia – Incompetence Drive

Tracklist:

1. Intro
2. Solitude
3. Scraped To The Flesh
4. Puppets Never Cry
5. What If
6. The Instinct of Incompetence
7. Frustrated
8. The Sky That Has Never Been
9. Outro

Hossz: 38:24

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

A 2003 óta létező szegedi Dystopia zenekar két demo után (Welcome To The Game, 2004; Multi-dimensional System Errors, 2005), 2007 nyarán szerzői kiadásban adta ki első nagylemezét, Incompetence Drive címmel.
A kilenc felvételt tartalmazó anyagot egy igényes borítóba bújtatták, amely a dalok szövegeit is magába foglalja, melyek pedig a banda basszusgitárosa, Bajusz Péter, valamint az énekes/gitáros Vári Gábor fejéből pattantak ki. Habár általában a felvételeken is jól érthetőek a dalszövegek, érdemes olvasgatni is őket, nagyobb figyelmet fordítani rájuk, mivel választékosak, az átlag angol szövegeknél gazdagabb szókincsről tesznek tanúbizonyságot.
A korong egy közel másfél perces intro-val nyit, amely egyébként nehezen illeszthető az utána következő felvételekhez, mivel egy lassú southern/doom hangzású instrumentális szösszenet, annyit azonban már ebből is meg lehet állapítani: a stúdiómunkára nem lehet panaszunk, minden a helyén van, minden hangszer jól szólal meg, és a zenészek is hasonló színvonalon játszanak.
Ezen felvezetés után következik sorjában a hét teljes hosszúságú dal, mindegyik hozza a sajátos, könnyen felismerhető hangzásvilágot. Mindet egyöntetűen (ám ennek ellenére cseppet sem monoton módon) kíséri végig az a számtalan precíz jegy, amely erőssé teszi a Dystopia produkcióját. Ilyen a sokszor domináns, erőteljesen dübörgő lábdob, a refréneknél rendszerint duplázva, ezzel fokozva a hallgatóban kiváltott érzelmeket. De ugyanilyen jegy a két gitár együttes megszólalása is, a húzós riffek és komplex dallamok igazi kavalkádja. És szintén ilyen a már említett Vári Gábor zseniális, kiiskolázott hangja, erős, ugyanakkor tiszta és pontos, a dallamvezetés úgy tolul az ember fülébe, hogy hosszú ideig ki sem költözik onnan, ezzel érve el az egész zene szerethetőségét, megfoghatóságát.
A hét dal közül egyik sem marad el a többitől, ugyanakkor ki kell emelnem a Frustrated címűt, amely amellett, hogy személyes kedvencem, szegedi koncerteken, bulikban is rendszerint a közönség kedvence. A dallamos, lágy verse után úgy csapódik be az üvöltésektől sem mentes refrén, mint egy ütés a tarkóra. Pontosan ez a dal szépsége, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy hosszú ideje nem hallottam ilyen zseniális, jól sikerült refrént. Az ezután következő The Sky That Has Never Been szintén kiemelkedik, összetett témáival, a lassú, egygitáros kezdéssel, amelyhez csatlakozik a basszusgitár, majd a későbbi kiteljesedésben minden egyszerre szól, így vezetve el a lemezt a lezárásig. Ez az outro egy kétperces gitárjáték, amely olyan funkciót tölt be, mint egy edzés utáni nyújtógyakorlat, lelazítás, de az intro-val karöltve egyben keretbe is foglalja az albumot, egésszé teszi azt.
Meglepően nagy előrelépés ez a nagylemez a korábbi demo anyagokhoz képest, rengeteg fejlődés fedezhető fel a csapat tudását és kreativitását illetően egyaránt. A lassan öt éves zenekar rengeteg koncertet tudhat maga mögött, az Incompetence Drive megjelenését követően élőben is visszaadták a korong kiforrottságát, ezekkel egyenes arányban nőtt színpadi rutinjuk is. Gyakorlatilag önerőből messzire jutottak, mindezt megfejelhetjük a már-már klisés ténnyel, hogy vidéki zenekarként ez általában még nehezebb. Amennyiben nekik ez a jövőben is elérhető cél lesz, azt hiszem ezen lemez hallatán nyugodt szívvel mondhatom, joggal lesz az. Meg kell ismerni, sok réteghez szólhat, mivel a zenekar tagjai is vegyesen voksolnak a régi klasszikusok (Megadeth, Pantera, Metallica stb.), valamint a modern metal (Mudvayne, Slipknot) képviselőire, és ez a fajta kettősség a zenében is visszaköszön, anélkül, hogy bárhol is lopás vagy másolás gyanúja ütné fel a fejét.

9/10