Nem nagyon találkoztam még olyan zenekarral, amelyik nevében hordozza a weblapjuk címét, a Pitchshifter is csak a 98-as lemezükkel hajazott erőteljesen… de ennyire egyértelműen még nem láttam, soha, mint a bajai csapat esetében. Fecskendőn innen, s kanálon túl, filterrel átszűrve a masszív tömény anyagot, felhígítva egy kis lopott anfetaminnal, szűk utcával, bankkártyával, pohár oldott barna kalapos rivotrillal karöltve bólogat a xanax nagyúr… avagy a betegség nem csak a gyomorból jön. A zenekar biográfia adataival senkit sem szeretnék untatni, hiszen nem rég raktam fel az adatlapjukat, akit nagyon foglalkoztat a téma, az itt csekkolhatja. A lényeg amúgy is a zene, s ahogy a bevezetőmből kiderült, számolni kell vele, hogy a deviancia és dekadencia bizony erőteljesen rágja a közízlés és szemethunyt igazságtalanságok nedves orcáját, avagy a HC tombol, kissé régies időkből merítve mártíri esernyőjét egy igazán nagy repülésre… ezt támasztja alá a kultikus Leukémia feldolgozás is, a Ragyogás, amely egy ici-picit se lóg ki a repertoárból! Vágják rá erre a magyar ős HC betegségen felnőtt nemzedékek, akiknek biblia volt az AMD, Necropsia, a már említett Leukémia és egy kevéske korai Action (Összeomlás és Terror). Szóval tombol a medve, és a barlang sincs messze, mindössze haragos 33 perc… van az egésznek egy por és fém lepte múlt szaga, mint valami vaskos kommunista rezsim vezette kiskatona a szocreállal álmodva egy új kezdetről. Nos, ha az nem is jött el, de más van helyette…
A hangzással nincs gond, kellően masszív és ostromló, sípolások és szaggatások gyakran szakítják meg és darabolják fel az amúgy masszaként hömpölygő haragot (nekem kissé a
Godflesh beteges töménysége és a csattogó kalapács dobjai ugrottak be róla elsőre), melyben ott tombol a 90-es évek eleje és vége, illetve a jelen. Olyan bunkósbot ez, mellyel nagyot lehet ütni, kézreálló, s a legújabb króm felülettel védett, mely lepergeti a vízcseppeket… és a vért is, haha. A 7 dal mindegyike jól felépített, kellően változatos, se nem túl durva, se nem túl dallamos, hanem szépen fűszerezik mindkettőt, szövegileg a már fentebb említett bandákkal mutatnak hasonlóságot, a
Te vagy az… fogós középtempókkal operál, míg az
Alapvető ösztönök Action–
AMD féle korai HC egy kis pattogós punkkal megcsavarva. A
Balkán expressz leginkább a
Necropsia beteges kicsavart témáit sorakoztatja fel, míg a
Játék megint csak
AMD és
Action párostól merít, elég súlyos refrénnel és elgondolkodtató szövegekkel (a lemez egyik legjobb száma!). Majd a fogós és rendesen mocskos HC fertőzte kissé primitivizált korai
Biohazard-ra emlékeztet (na mondjuk tőlük az
Action is rendesen nyúlt, akármennyire is tagadta anno
Szasza a dolgot, haha), aztán ami abszolúte meglepetés, az a
Ragyogás, mely igazán korai
Leukémia dal (
Apokalypsis, 1990). Friss vért pumpálnak egy lassan 20 éves dalba, mely így iszonyatosan üt és remek feldolgozás lett, aztán a szókimondó, oltogatós ugrálós NYC HC szerű
Röhejvalóság zárja a beteges színdarabot, ami megint csak
Action–
Biohazard dolgok, ami viszont 1:08 után következik az nagyon mély és szinte már
Necropsia téma, egy méltó zárása a darálógépnek, elnyújtva, kicsavarva, leköpve és alázattal megalázva…
„Megkaptuk tőled az arcodat, a nevedet, a rangodat, a barátokat, a hited, a jóságod, féktelen kórságod, holnaptól te is csak híranyag vagy!…”
A kiadásról annyit, hogy a CD képet jó lenne legközelebb a srácoknak olyan CD-re nyomni, ami full üres (lehet ilyet kapni) és akkor nem látszik át a már jól ismert márkanév. Ettől függetlenül a hangzás jó, és a booklet is remekül passzol a zenéhez és a szövegekhez, azok meg pörögnek ott, ahol kell, elgondolkodtatnak, ha még nem estél össze a megmozgatott építkezési törmelék által, van mondanivalójuk, ha te be akarsz fogadni… Van még hova fejlődni, de létezik egy olajos, csörlős, masszív jövő is, és a maga nemében a hatásokkal együtt vagy függetlenül is, kevés magyar csapat utazik ilyen témákban, retro aztán mégsem, haha!
83%
Hivatalos elDÓZErolás
Dózer.hu @ MySpaCe
