2013. április 4.
Tracklist:
01. Semper
02. Her Comforting Touch
03. Young Hearts Of Summer
04. Dandelion
05. My Childhood Friend
06. A Late Farewell
07. The All-Clear
Műfaj: poszt-rock
Támpont: Ef, Followed By Ghosts
Hossz: 48:07
Megjelenés: 2013. március 12.
Kiadó: Deep Elm Records
Webcím: Ugrás a weboldalra
Ha a Deep Elm Recordsról van szó, akkor talán sokaknak az internet azon eldugott kis szeglete jut eszébe, ahol nincsenek mainstream monstrumok, akik a marketing gépezetébe akadva akaratlanul is beleerőszakolják magukat a fülünkbe, vagy nagyravágyó menedzsment által kipréselt évenkénti albumok, hanem olyan bandák, akikről még tényleg el tudja hinni az ember, hogy őszintén és szívből zenélnek. A különösen figyelemreméltó poszt-rock részleg egyik képviselője, a svéd Dorena is ezen bandák sorát erősíti, akik idén megjelent harmadik nagylemezükkel a közelgő tavasz háttérzenéjét alkották meg.
Ma már poszt-rock banda nem élhet meg anélkül, hogy ne legyen képes egy olyan hangulatot, egy olyan külön világot megalkotni, amely újra- és újra magába szippantja az embert, aki ha egy kicsit kiüresedve érzi magát, akkor máris tudja, hogy melyik album után kell nyúlnia. A Dorena a kora tavaszi frissességet és újrakezdést próbálta megragadni Nuet című nagylemezével, amely kellően vidám ahhoz, hogy a háttérben elszólogatva egy kicsit jobb kedvre derítse az elhúzódó tél miatt depresszióba süllyedt egyéneket, illetve kellően réteges ahhoz, hogy ne csak egydélutános kalandként lehessen róla beszélni. A pattogó elektronika fontos szerepet vállal a dalokban, sokszor főbb dallamíveket is hallhatunk a csilingelő és zizegő hangokból kiépítve. Persze fő hangszerként itt is a gitár jelenik meg, azonban ha nem is rengeteg, de elég sok más hangszert is hallhatunk a lemezen, legyen az egy xilofon, zongora vagy épp hegedű. Kifejezetten remek döntés volt a Dandelion és a Late Farewell című dalba az éneket is egy rövid ideig is belecsempészni, amelyet hallva egy kicsit többet kívánna az ember, hiszen a kellemes hangszín és dallam az Immanu El jobb pillanatait idézi meg. Panaszra tehát semmilyen szempontból nincs okunk, azt viszont be kell vallani, hogy ilyen zenét már sokszor hallottunk és a Nuetnél jobbakat is, elég csak az Ef-re, vagy épp a nemrégiben bemutatott Balmorhea-ra gondolni, akik úgy is meg tudnak ülni több érzést, hogy egységes maradjon az album. Az ötven perces lemez kicsit egysíkúvá válik a végére, pedig a rockosabb megszólalású My Childhood Friend, valamint a záró dal játékossága is a pozitív oldalára dönti a mérleget. Szerethető albummal van tehát dolgunk, csak egy kicsit jobban oda kellene figyelniük, hogy a „pillanatok megragadása” ne valóban csak egy pillanat/érzés 50 perces nyújtása legyen, hanem egy kis extrát is csempésszenek a nóták közé. Ettől függetlenül ideális időben érkezett a Nuet, így a poszt-rock arcok most már eldobhatják a téli, borongós időre bekészített albumokat, és a tavaszi nagytakarítás mellett egy kis lelki felfrissülés reményében a Dorena új lemezére is ráugorhatnak.
6/10