Dissection – Reinkaos

11 év sok idő egy zenekar életében. Pont ennyi telt el azóta, hogy a Dissection kultikus státuszba emelkedett második, Storm Of The Lights Bane című remekművével. Jon Nödtveidt 97-es letartóztatásával a banda karrierje ketté tört, nem tudni, mi lett volna a folytatás. A Dissection új lemeze megosztja a közönséget: a két klasszikus nagylemez sok dallammal átszőtt, norvég hatású black metalt tartalmazott, és a műfaj hívei talán fanyalogva fogadják. Ahogyan tették a visszatérő Maha Kali kislemezzel is, pedig talán nem kéne ennyire szigorúan, elutasítóan közeledni a Reinkaos-hoz. Az első, ami szembe (vagyis inkább fülbe) tűnik, a kiváló hangzás. Nyoma sincs a régi black metalra jellemző kriptahangzásnak, a lemez szépen, telten szól. Egy lassan hömpölygő instrumentális tétellel, a Nexion 218-al indul az új album, majd belőle bontakozik ki a tempós Beyond the Horizon, ami véleményem szerint egész egyszerűen egy remekmű. Származását persze le sem tagadhatná, ízig-vérig svéd döngölés ez, teli torokból együtt üvölthető refrénnel és hatalmas riffekkel. Valahogy így néz ki egy visszatérés. A Starless Aeon-ra készült az első klip, ami a jellegzetes blackes kezdés után a verzékben begyorsul, és inkább korai göteborgi death jegyeket mutat fel, szintén jó refrénnel és fogós gitártémákkal. Lassan, akusztikusan kezdődik a Black Dragon, megtöri a lendületet, egy középtempós nóta, sok hasonlóságot mutat a korábbi lemezekkel, mai köntösben. Az alaptémát egy remek szóló koronázza meg, pompás darab. A Dark Mother Divine balladai nyitánya megtévesztő, nem finomkodnak, az előzőnél sokkal dallamosabb, hatalmas refrénnel, ami megtévesztő, mivel csak úgy árad belőle a gyűlölet. A végére aztán elszabadulnak, Jon ismét produkálja magát, és a duplalábdobos gyalulás is előkerül. A promoról már ismerős a szélvészgyors Xeper-I-Set, ami kicsit a korai In Flamest juttatja eszembe, kicsit technikásabban, kiforrottabban. Kis akusztikus pihenő (Chaosophia) után egy régi időket idéző, lassan hömpölygő, igazi black tétel következik. A gitárosok nagyon érzik a húrokat, Jon szinte végigszólózza a dalt a verzék alatt is produkálva magát. Mondhatni, gyönyörű a God of Forbidden Light, a háttérvokál remekül illik ide. A címadó Reinkaos szintén egy pihentető, a maga módján. Nagy gitárszólamokkal átszőtt instrumentális dal, a [b]Dark Mother Divine mellett a lemez másik csúcspontja számomra, igazi remekmű, bár ez a lemez egészéről elmondható, tele van nagyszerű pillanatokkal. Az andalító befejezés után nincs könyörület, az Infernal Fire lesújt. Nyilván sokan fanyalognak majd a szinte már heavy metal-os témák miatt, de aggodalomra azért nincs ok, nagyszerűen szolgálja Jon karcos, károgó hangját. Végezetül álljon itt a korábban annyira lehúzott Maha Kali, amit nekem csak most volt alkalmam megismerni, és egyúttal rehabilitálnám is. Remek dallamok, nem lehet bólogatás nélkül megállni. A rövid leállás a keleties női énekkel első hallásra kicsit furcsa volt, most már tetszik, a végén a női háttérvokál pedig csodálatos összhangot alkot a zenével. Tulajdonképpen akár hogy is keresem, nem találom a lemez gyenge pontját. Engem lenyűgözött, fantasztikus, zseniális. Felmerülhet a kérdés az olvasóban, mit keres itt egy ilyen lemez recenziója. A válasz egyszerű. Bármi is volt a Dissection 11 évvel ezelőtt, ma már egészen más útra lépett. Bár a korai black gyökerek megmaradtak a zenében, ezt a lemezt egyértelműen nem lehet beletuszkolni a skatulyába. Sokkal inkább mondanám modern, extrém metalnak, black hatásoknak. De mindez tulajdonképpen teljesen lényegtelen. Jon Nödtveidt hattyúdala zseniális, fantasztikus atmoszférájú, sikerült tökéletesen aktualizálnia művészete lényegét, ahelyett hogy az elmúlt évtized alatt klisévé ledegradált műfajt erőltette volna, ahogyan azt rajongói várták. Ez az oka annak, hogy a lemez a black metal közegben megbukott, mindazoknál, akik elutasítanak mindenféle változtatást. Holott az új nem feltétlenül rosszabb. Ez esetben a régiekkel teljesen egyenértékű, ámde összehasonlíthatatlan mű született. Fél évvel a megjelenése után számomra egyértelművé vált, hogy maradandó alkotás.

10/10.