Devil Sold His Soul – Blessed & Cursed

Tracklist:

01. Tides (3:40)
02. Drowning/Sinking (7:46)
03. Callous Heart (6:21)
04. An Ocean Of Lights (5:48)
05. Frozen (7:50)
06. The Disappointment (6:48)
07. Crane Lake (6:53)
08. A Foreboding Sky (8:38)
09. The Weight Of Faith (4:14)
10. Truth Has Come (6:05)

Hossz: 63:59

Megjelenés: 2010. július 12.

Kiadó: Century Media Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Devil Sold His Soul Anglia egyik legfényesebben ragyogó fiatal csillaga, akik megfontoltan, céltudatosan lépkednek a csúcs felé. Egy megdöbbentően ütős és friss EP-t követően 2007-ben olyan debütanyagot tettek le az asztalra A Fragile Hope címmel, hogy számomra azóta is megingathatatlanul ott vannak a zenei elitben. Az atmoszférikus, posztapokaliptikus zenék kedvelői szintén hamar ráharaptak a muzsikára, amiben félelmetesen kavarognak a megnyugtató, finoman cirógató részek és a vad, dühödt kirohanások. Az új anyagra 3 évet kellett várni, ami felé közeledve néhány stúdióvideó és 1-2 finoman megkomponált teaser remekül megalapozta az igencsak feltüzelt alaphangulatot. Még a lemezmegjelenés előtt volt szerencsém látni egy több mint fantasztikus koncertet a Download fesztiválon, ahol a régi klasszikusok mellett három új szerzemény is felcsendült már. Én pedig a lehető legteljesebb áhitattal vártam, hogy megkaparinthassam a DSHS második nagylemezét.

Az album legrövidebb tétele, a nyitó Tides minden esetleges kétséget eloszlat afelől, hogy itt bizony egy remekművel van dolgunk…

I will not give up on this hope
but I’m falling to pieces.
I will not give up on this hope,
will to survive, and all of this because I am blessed.
As much as I am blessed, I am cursed.

A Drowning/Sinking pedig olyan magaslatokba röpíti a hallgatót, hogy azt egyszerűen nem lehet már szavakba önteni. Elcsépelt szöveg, de ezt hallania kell mindenkinek! A dal utolsó két percét végigkísérő lassan hömpölygő csordavokál valami egészen döbbenetes. Egyébként teljesen olyan, mintha a lemez végén járnánk, miközben ez még csak a második szám! Merész, ugyanakkor zseniális húzás ez a srácoktól. „The sun breathes into our lives, the momentum builds until we are all alone.” Az ezután felcsendülő Callous Heart a másik nagy kedvenc, már a Downloadon is végig a hideg futkosott a hátamon, miközben az államat kerestem a lábaim előtt… Szintén egy olyan epikus tétel, amit azért nem feltétlenül ráz ki az ember csak úgy a kisujjából. A zseniális dobolás mellett a gitárok újfent a lélek legérzékenyebb húrjait pengetik, miközben a gonoszul mocskolódó basszusgitár megállás nélkül ott dohog a muzsikában.

A zenei alapot eddig sem érhette igazából semmiféle vád, de jól érezhető az előrelépés a dalírás terén, az eddigi védjegyek megtartása mellett viszont elég egyértelmű különbséget lehet megállapítani az előző koronghoz képest. Az epikus számhosszok és témahalmozások közepette ritkán pörög fel úgy igazán a korong, de ez szerencsére nem jelenti azt, hogy unatkoznunk kellene. A felemelő pillanatok mellett továbbra is erősen jellemző a búskomor hangulat, de összességében itt is pozitívba fordul a mérleg nyelve. Ed Gibbs énekes az, akivel kapcsolatban igazán komoly teljesítményjavulásról lehet beszélni, habár nekem vele se volt eddig semmi bajom. Ugyanakkor egyértelműen sokat javult az üvöltések terén is, a tiszta, magas énekdallamokról pedig nem is beszélve.A rendkívül erős nyitányt követően az An Ocean of Lights engedélyez némi nyugodalmat, és ezt a pihentetősebb vonalat erősíti a Frozen is. Első pár hallgatásnál itt találtam némi kivetnivalót a hallottakkal, szerintem kicsit feleslegesen lett beültetve a műsor itt féltávnál. De különösebb panaszra még így sem lehet okom, hiszen egy újabb olyan kettős következik, amitől tényleg teljes egészében átkerülhet egy olyan szinten megtisztító, gyönyörű világba a hallgató, amire ugye azt szokás mondani, hogy bizony: “NA EZ AZTÁN ZENE”. Hiszen nem röpködnek napjainkban az olyan kiadványok, amik ilyen erőteljes érzelmeket lennének képesek kiváltani az emberből. A Devil Sold His Soul márpedig ilyen. Arról pedig nem is beszélve, hogy egy több mint egy órás lemezről beszélünk! Ez a hat ember olyan tökéletesen működik együtt csapatként, hogy az egész egyszerűen példaértékű. A kissé bealtatós Frozen után újra bekukucskálhatunk a sötétebb oldalra a pokol kapuit nyitogatva, hiszen a The Disappointment (Andrew Neufeld vendégszereplésével a Comeback Kidből) ismét a zenekar agresszívabb énjét hivatott csillogtatni. A Crane Lake már sokaknak ismerős (kedvence) lehet, hiszen tavaly egy split EP-n már szerepelt. Zseniális darab, ez is.

A közel kilenc perces A Foreboding Sky lassú pszichózását a rövidebb, pörgősebb The Weight of Faith váltja, hogy aztán el is érkezzünk a finisbe. A Truth Has Come hozza a búcsú hangjait, a búcsút a mögöttünk álló valamivel több, mint egy órától. Ez bizony egy igazi élmény, nem vitás.Az első három tétel és a félidő után következő kettős alkotja a lemez csúcspontjait, de a többi dalban is, illetve az egész összhatásban rejlik valami plusz, valami, amitől igazán lehet szeretni minden egyes hangot amit hallunk. Én mondjuk jobban favorizáltam volna több a kiemeltekhez hasonló dalt, de valójában lehet, hogy pont így, ebben az eloszlásban működik ilyen jól ez a dalcsokor. Valamint szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy van még 4 bónusz nóta is a lemezhez, amik khmmm… hát finoman szólva is teljes értékű, kiváló darabok. A Fade To The Grave semmivel sem gyengébb a társaknál, ahogy a teljes sokkot okozó Death Surrounds You sem. Nem is értem hogy maradhatott ki az alap koncepcióból. Az Emptiness és a Let The Rain In hallgatása közben sem lankad egy cseppet sem a katarzis, így aztán nyugodtan beszélhetünk egy kiadós másfél órás zenei élményről esetünkben. A Deftones Diamond Eyes lemeze hallgatásakor nem nagyon hittem volna, hogy még ugyanebben az évben érkezni fog még egy hangulatában ennyire méregerős alkotás, de szerencsére érik még meglepetések az embert, habár én egy percig sem kételkedtem a lemez zsenialitását illetően a megjelenés előtt. Egy dolog viszont egészen biztos, a Blessed & Cursed egy tuti befutó lesz az év végi listámon. A zenekarral, az albummal való ismerkedés pedig erősen javallott minden nyitott zenekedvelő számára, aki nem riad vissza 7 perces átlagú daloktól és attól, hogy ha esetlegesen nem adja meg magát elsőre a dolog.

9.5/10