Deadlock – Bizarro World

Tracklist:

01. Virus Jones
02. State Of Decay
03. Falling Skywards
04. Earthlings
05. You Left Me Dead
06. Brutal Romance
07. Alienation
08. Renegade
09. Htrae
10. Bizarro World
11. Paranoia Extravaganza

Hossz: 40:16

Megjelenés: 2011. február 25.

Kiadó: Lifeforce Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

A korábban dallamos death metal és metalcore egyvelegét játszó Deadlocknak a hazai sikerek mellett nemzetközi elismerésekben is része volt, a rivaldafény okozta bódultságot pedig igen nehéz kezelni, ahogy erre már nem is egy példát láttunk. A szövegeiben vegetarizmussal is foglalkozó német brigád most lépett egy nagyot, és a DC Comics egy fiktív bolygójának nevét kölcsönözte ötödik nagylemezének címéhez. Zeneileg is változásoknak lehetünk fültanúi, ha nem is drasztikus módon, de elmozdultak egy olyan irányba, amely elég széles rétegnek szimpatikus lehet(ne).

Sabine Weniger az Earth.Revolt óta teljes jogú tagja a csapatnak, társai pedig mintha albumról albumra ismernék fel és használnák ki a benne rejlő potenciált. A hangja megvan ahhoz, hogy egy egész lemezt elvigyen, és a Wolves/Manifesto kettős alapján azt gondoltam, az ötletekkel sem lesz gond, most azonban mintha megrokkant volna a felelősség súlya alatt. Az eddig leírtakból már lehet sejteni: a Bizarro World Sabine kisasszonyra lett kihegyezve, gyakorlatilag szinte mindent neki rendelnek alá, és ezt csak néha próbálják meg kompenzálni arctalan durvulásokkal. Ilyenkor is általában a thrashelés kap nagyobb szerepet, a korábban meghatározó melodikus death és metalcore elemek már csak nyomokban találhatóak meg. Továbbá nagyon meglepő a rengeteg lassú- és középtempó, ezzel együtt a roppant sematikus alapok előtt is értetlenül állok. Aki látta őket élőben, az tudja, hogy Johannes Premnek a Wolves óta rendszerint csak a stúdióban jön meg a hangja: erre ezúttal is odafigyeltek, a hangzás is arányos, viszont ilyen béna gitársoundot már elég régen hallottam metal lemeznél, szinte minden súlyosabb téma elveszti erejét.

Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ebben az összeállításban és közegben csupán az elképesztően eltalált refrének is képesek lennének kielégíteni bizonyos hallgatói igényeket. Na de hol vannak azok a dallamok, amik napokig kivakarhatatlanul kavarogtak a fejekben? Pedig a csöpp leányzó még zongora kíséretet is kap (a pontosság kedvéért maradjunk a zongorahangzást imitáló szintinél), és ne feledkezzünk meg az atmoszférikus hangszőnyegekről sem, ilyeneket egyébként a debütön alkalmaztak előszeretettel. További modern díszítésekről is gondoskodtak, de ezek vagy teljesen funkciótlanok, vagy már szabályosan zavaróak, és ha már itt tartunk: A címadó és az Alienation nevezetű, átvezetőnek gondolt szösszeneteket nem tudom, mégis hogyan gondolták, gyanítom sokat nem agyaltak rajta. A szólók sem mentik meg a számokat, ilyen téren is az eddigi leggyengébb munkájuk, és azt is megkockáztatom, hogy talán nem is mindig illenek az összképbe.

Az igazság az, hogy jót tényleg nem nagyon tudok írni a Bizarro Worldről, minden báját és erényét elvesztette a banda, és egy olyan albummal rukkoltak elő, aminek helye és talán miértje sincs. Nem is olyan régen egy másik hibrid banda bukott hasonlóan nagyot (Sonic Syndicate), de talán nekik nem is fájt annyira, mivel már egy ideje lejtmenetben voltak. Úgy tűnik, a Deadlock is átgondolta, kiknek szeretne játszani, csak ilyen teljesítménnyel nem biztos, hogy megfelelnek az elvárásoknak.

3/10