Dead By April – Incomparable

Pedig maga a terminus (?) ezúttal jóval megelőzte azt a jelenséget, amire valójában ráaggatható, és még kicsit sem tűnik erőltetettnek a hasonlat, holott a Dead By April legénysége Göteborg bugyraiból bukkant elő, de egy bűnös nász eredményeként, amiben példának okért egykori Nightrage tagok is szerepet vállaltak. Maga a zenekar 2007-ben alakult, első self-titled lemezük pedig meglehetősen sikeres volt. A göteborgi gyökerekkel rendelkező, de annak zeneileg maximum véletlenül nevezhető debüt egy igazi pop-metál slágergyűjtemény volt, ahol minden egyes tétel kíméletlenül fülbemászott, de ez itt még talán azok számára sem volt arcpirító, akik néha elfeledkeznek arról, hogy ez a valamivel több mint 9 milliós ország nemcsak az In Flames, hanem az Ace Of Base szülőhazája is egyben. Pedig ha valaki hallotta mondjuk a Prime Sth bemutatkozó lemezét, az tudhatja, hogy a svédeknek a gitár- mellett az énekdallamok írásához is remek érzékük van. Ennek újabb eklatáns példája jelen lemez is, pedig az előzetes történések nem erre engedtek következtetni, tavaly ugyanis kiszállt a banda gitárosa, Pontus Hjelm, aki egyben a fő dalszerző is volt a csapatban. A helyére érkező Zandro Santiagora csupán énekesként számítottak, így egy gitárral folytatták a továbbiakban, ami ugyanakkor megjegyzendő, korántsem akkora érvágás, mint Pontus kilépése – lett volna, merthogy a távozás nem volt végleges, ugyanis dalszerzőként továbbra is a DBA rendelkezésére áll. Ennek eredményeként olyan dalírói vénával megkomponált szerzeményeket hallhatunk az új korongon, amihez valójában csak a tengerentúli übermainstream produkciók hasonlíthatók, egy különbséggel: itt az instrumentális részleg tényleg nem csupán maszatol, hanem megfelelő alapot szolgáltat a pofátlanul fogós énekdallamok kiteljesedéséhez. A giccses szintetizátor, a pszeudo-metál elemek és a helyenkénti tényleges nyersesség mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az orcátlanul beúszó refréneket még véletlenül se tudd kiverni a fejedből. Persze, hallottunk már ilyet, hiszen tényleg ezer meg egy zenekar megpróbálta mindezt, ámde egyiküknek sem sikerült ennyire hatásosan kivitelezniük. Merthogy a kidolgozott vokálokhoz tehetség is kell, illetve sok-sok tapasztalat, hiába tűnik ez például a metál egyes elágazódásai szempontjából marginális kérdésnek vagy értéktelennek.

Tételesen talán felesleges lenne darabjaira szedni a lemezt, ámbátor találhatunk szép számmal olyan szerzeményeket, amelyek ebből – az egyébként homogénnek tekinthető – mezőnyből is képesek kiemelkedni. Említhetném példának okáért az ötletes billentyűtémákkal operáló More Than Yesterdayt, amit első hallgatás után dúdolni fogsz, a záró Last Goodbye-t, ami hatásvadász szinti-poppal dobja fel az amúgy is fogós dallamokat, vagy akár a címadó Incomparable-t kicsit a Maroon 5-ra emlékeztető refrénjével. A legnagyobb sláger – meglátásom szerint – mégis a lemezt beharangozó Within My Heart, ami fennálló affinitás esetén akár hónapokra is beeszi magát a fülekbe. Szerintem más, hasonló zenekarok ölni tudnának azért, hogy egy ilyet tudjanak összehozni. Ugyan a teljes korong egészben nézve nem mutat túl sok újat elődjéhez képest, azonban az aprónak talán mégsem nevezhető hangsúlyeltolódások mégis Pontus dalszerzői megdicsőülését eredményezik. Ha egy nagy lemezcég menedzsere lennék, és lenne egy tucat tehetségtelen előadóm, nem haboznék azonnal megkeresni…

Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy piedesztálra emelem ezt a zeneakart, hozzátenném azt is, hogy az itt hallható zene nem zseniális, egyedi vagy éppen korszakalkotó, „csupán” módfelett szórakoztató. És ez szerintem tökéletesen elegendő is, hiszen nem zajlik le más benned a lemez lejártakor, mint amikor kijössz a moziból egy kiváló hollywoodi film megtekintése után, vagy amikor a boltból kisétálva elkezded dúdolni az éppen a rádióból hallott dallamot. Mert elkezded. Mert nem hiszem, hogy példának okáért Lights lemezt kevésbé lenne komikus hallgatni, mint bármelyik Backstreet Boys korongot. És ami még „gázabb” lenne, csak azért sárral dobálni a lemezt, mert popos, netán modoros, holott valójában a te fejedbe is befészkelte magát egy-egy hangfoszlány.

8/10