Daylight – Jar

Tracklist:

01. Sponge
02. Life In A Jar
03. Outside Of Me
04. Sheltered
05. Crawl
06. Last October
07. Youngest Daughter
08. Knew
09. No One's Deserving
10. Hole In the Ground
11. In On It
12. Around the Railing

Műfaj: grunge

Támpont: Basement, Balance & Composure

Hossz: 41:20

Megjelenés: 2013. április 30.

Kiadó: Run For Cover

Webcím: Ugrás a weboldalra

A Daylight tagjai úgy saccra a húszas éveik közepén járhatnak, vagyis amikor beléptek az igazi zenehallgatós, szövegmegjegyzős, rajongós tinikorszakba, akkor már a grunge hullám érdemi része lecsengett, és a mainstream rockzene egy még többet támadott érába lépett (vagyis felfutott a Creed). Az már a pennsylvaniai banda korábbi kiadványain is hallatszott, hogy egy olyan hangzást kívánnak megidézni, amit a tagok vagy nagyon fiatalon éltek át, vagy pont lemaradtak róla: a Jar előtt olyan bandákra lehetett hivatkozni velük kapcsolatban, mint a Samiam, a Jawbreaker, vagy a Texas Is the Reason. Az első nagylemezükön sem szakítanak a múltidézéssel, csak megnézik, hogy kik hordtak még flannelinget a korábbi kedvenceiken kívül.

Valamivel szerencsésebb lett volna, ha a ’90-es évek emo és punk bandáit még a Title Fight és a Basement előtt cserélik le a hatásaik közt a ’90-es évek rockzenéjére, azon belül is a grunge-ra, de amikor ennyi banda csinálja ezt (pl. Gypsy, Make Do and Mend, hogy még több Daylight haverbandát mondjunk), akkor talán felesleges lenne őket azzal vádolni, hogy a nosztalgiájuk nem saját keletű. Amíg tucatnyi hasonló hangzású punk csapat alakul meg a Hot Water Music és a Small Brown Bike nyomvonalán, és amíg a múltba révedő dallamok olyan lemezekké állnak össze, mint a Separation, a Colourmeinkindness vagy a Floral Green, addig ezzel a trenddel semmi gond nincs, hiszen egyszerre tiszteleg a múlt előtt, és színesíti a palettát. Tavaly a pazarul sikerült, négydalos EP-jük már jelezni kívánta, hogy sokat pörög náluk a Quicksand, de a Jar sokkal tovább megy: minden punk hatást elhagytak, és a dalok immár a Nirvana, a Pearl Jam, a Failure és az Alice In Chains keverékének tűnnek, mintha egy húsz évvel ezelőtt a stúdióban felejtett albumot hallanánk (a borító és a klipek erre rá is játszanak). Ami miatt igen visszatetsző lehet az egész, az az, hogy zeneileg a Daylightnak a tavalyi EP-en már mintha kialakult volna egy sajátos hangzása, ehhez képest amit a remek Sponge és az Around the Railing közt hallunk, abban igen kevés van abból, amit eddig Daylightnak gondoltunk. Ha Taylor Madison énekes-gitáros ezt olvasná, valószínűleg most érné el a vérnyomása a 200-at, és igaza lenne: van ugyanis, ami pont olyan maradt, mint eddig volt, és ami mellé bizonyos szempontból most igazodtak a dallamaik. A szövegeik. Madison rendkívül depressziós sorai tökéletesen illenek a sosem boldog grunge dalokba, és előkapva pl. a Dispirit című, két évvel ezelőtti 7”-ükről a Selfisht világossá válik, hogy ez a fazon igazából eddig is grunge szövegeket írt. A Jar negyven percéből az is kiderül, hogy a stílus zeneileg is nagyon megy nekik (persze Will Yip producer is kell az összhatáshoz), és itt-ott azért megmozdulnak olyan jellegű energiák (pl. Last October), amiből kiderül, hogy honnan is indultak. Ugyan a kiugróan emlékezetes pillanatok száma limitált (Sponge, Life In A Jar, In On It), és a lemeznek megvannak ugyanazon hibái, mint a húsz évvel ezelőtti albumoknak, de öröm hallani, hogy Jerry Cantrelléknek ilyen tehetséges zenekarok segítenek ébren tartani a seattle-i lángot. 8/10